Zeneválasztásommal inkább a főszereplő - "csokoládéslány" - érzéseit próbáltam átadni, habár az én szívem is rettenetesen vérzik, mert nagyon akartam szeretni ezt a sztorit.

Miközben azon gondolkozok, hogy milyen zene is illene ezalá a bejegyzés alá, állandóan arra gondolok, hogy mennyire örültem/örülök, hogy lehetőségem adódott elolvasni a Prológus csapata által Jenn Lyons legfrissebben megjelent kötetét, a Minden Dolgok Nevét, habár így utólag nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek e.

"This dance, it was killing me softly,I needed to hate you to love me"