"Mikor lesz az álmokból valóság, és mikor csusszan át a valóság az álmokba? " 

Minden előzetes szkeptikusságom ellenére, nagyon meglepett Brian Herbert és Kevin J. története. Nem vártam el egy Frank Herbert szintet, és sejtettem, hogy közel se lesz annyira zseniális, azonban így sem okozott csalódást. Tartottam tőle, hogy az írópáros próbálja az eredeti stílust kvázi "utánozni", de bebizonyosodott: lehetetlen és szükségtelen is. A Caldan hercege egy szuper sci - fi kalandregény lett, amit nagyon élvezhetünk, ha eltudunk vonatkoztatni a Dűnéhez kapcsolt epikus, emelkedett hangvételtől. 

Frank Herbert Dűne című klasszikus regényének kezdetén megismerhetjük az Atreides-ház nemesi családját, akik szülőföldjükről, Caladanról az Arrakis sivatagi bolygóra, más néven a Dűnére érkeznek. Rögtön láthatjuk, hogy ez a család lesz a történetünk forrása, főszerepben a fiatal herceggel, Paul Atreides-al.  Bár Paul és családja kezdettől fogva szimpatikus, jó lett volna megismerni ezeket az embereket, mielőtt a "nagy utazásuk" megkezdődik, és a Dűne: Caladan hercege megadja nekünk ezt az élményt.

Az első 8 fejezet más - más szemszöget vagy cselekményszálat mutat be. Ezek a szálak a történet folyama kapcsán hol csatlakoznak egymáshoz, hol szétválnak, ami talán zavarosnak hangzik, ám olvasva azt egyáltalán nem tűnik fel.

Nagyon sok új, valamint a Dűnéből már ismert névvel futunk össze, és annak a tudatában, hogy a cselekmény a Dűne előtt játszódik nagyon érdekesek az utalások, valamint a fejezetek előtt lévő feljegyzések. Csak úgy, mint Frank Herbert, úgy az írópáros is azonos módon szerkesztette meg a történetet. Nem csak Shaddam császár feljegyzéseiből, vagy Leto Paulnak szóló leveleiből olvashatunk idézeteket, hanem Maid Dib könyvéből is. Ez arra enged következtetni, hogy csak úgy, mint a Dűne sorozatot, ezt a trilógiát is valaki utólagosan jegyezte le és úgy meséli el nekünk. 

"Mindenki talál szépséget azon a világon, ahol otthon érzi magát. Számomra a Caladan mindig is a hullámok és a tengerpart alkotta mestermű lesz. A családom kastélya lenyűgöző látványt nyújt, egyúttal elképzelni sem tudok ennél kényelmesebb helyet. Huszonhat nemzedék óta az Atreides-család tulajdona. Halkan felsóhajtott. - Szeretek az erkélyen álldogálni és onnan nézni a tengerpartot, amikor jön a dagály. Foszforeszkál az óceán, amikor a hold nincs fönn az égen, és olyankor halványzölden fénylik az egész látóhatár. Olyankor gyakorta csatlakozik hozzám az én Jessica úrnőm."

 A sztoriról és a szereplőkről: 

Leto herceg és ágyasa, Lady Jessica már egy ideje együtt vannak. Mind a ketten igyekeznek megbirkózni azokkal a küzdelmekkel, amelyeket a Birodalom kényszerít a kapcsolatukra. Ezt jól megtapasztaljuk itt, hiszen Letót a kötelesség és a nemesi státusza határozza meg, azonban a társadalom szabályai lehetetlenné teszik, hogy feleségül vegye egyetlen igaz szerelmét. Leto gondolataiból, megnyilvánulásaiból sugárzik, hogy mennyi felelősséggel és szeretettel viseltetik nem csak a bolygója, hanem a népe iránt is. Erős és határozott becsületkódex alapján kormányoz. "Egy herceg elsődleges felelőssége gondoskodni alattvalói biztonságáról." Ez a mondat mintegy mantraként többször is megjelenik a gondolatai között.

Jessica is hasonlóan szenved, hiszen tudja, hogy birtokolja a hercege szerelmét, de a vele járó szabályokat is, és a problémáit tovább fokozza a Bene Gesserit testvériség is. Rájön, hogy ő csak egy gyalogos a terveikben.

Fiuk, Paul 14 évesen pedig a házasélethez közeledik, ami új frusztrációt nyit meg a következő generáció számára. Paul gondolatai már itt jóval a Dűne történései körül járnak, víziói egyre erősebben jelennek meg a jövőről - habár ő még mit sem sejt arról, hogy ezek meg is fognak történni.

A Caladanon túl míg IV. Shaddam Padishah császár az Imperium ellen elkövetett terrortámadást és a lázadókat próbálja felkutatni, addig Leto herceg is egy elég komoly csatában találja magát. Nemcsak önmagával viaskodik, -  a kötelessége és a szíve között örlődik - hanem egy a Caladanon megjelenő fenyegetéssel is szembe kell néznie, ami az orra előtt vált galaktikus méretűvé. Miközben bepillantást kapunk Leto, Jessica, és Paul gondolatai közé, úgy a lázadók oldalát is megismerjük. Hamarosan a kereskedelem, a politika, a tudomány és a vallás ágai kemény ellentétbe kerülnek.

"A becsvágyó nemesek célja az volt, hogy minél többen észrevegyék őket, ezért páváskodtak és pöffeszkedtek. Kevés akadt közöttük, aki kétszer is megnézte az ünnepi, ám jellegtelen ruhában érkezett Letót. A herceg nem törődött azzal, hogy lekezelik, elegendő volt számára az Atreides-ház hírnevével együtt járó megbecsültség: nem kellett bizonygatnia a jelentőségét, sem a vagyonát."

Véleményem szerint maga a történet nem annyira fontos, mint a létezésének ténye. Ez azt jelenti, hogy míg a különböző szálak végigviszik a narratívát, ennek az olvasmánynak a fő lényege a "nagy" Dűne-regényben bemutatott karakterek feltárása. Ott csak egy kis hátteret kapunk, mielőtt a regény cselekménye beindulna, ezért itt többet megtudunk a kulcsfigurákról. Érezni fogjuk az Atreides család interakcióját, konkrétan azt, hogy a fiatal Pault hogyan nevelték fel a következő herceggé, valamint megértjük Leto herceg és Lady Jessica közötti összetett kötelékét. Ezenkívül betekintést kapunk más karakterek közötti kapcsolatokba is, mint például Gurney Halleck, Duncan Idaho, Thufir Hawat és Wellington Yueh. A regényben más ismerős arcok is bemutatkoznak, egy kis betekintést adva magának a Dűne világába, bemutatva Harkonnen báró tevékenységét és jellemét, végül pedig a császár és tanácsadója, gróf Hasimir Fenring, valamint a Bene Gesserit testvériség munkálkodásait.

"Nem ez volt az első alkalom, hogy Paul arról a rejtélyes lányról álmodott. Alvás közben lelki szemeivel látta a szikla magasán álló fiatal nőt, arcát profilból világította meg a naplemente, az égen festő palettájára való látványos színek játszottak. A napfény túlságosan sárga, az árnyak túlságosan élesek, a föld túlságosan száraz volt ahhoz, hogy a Caladanon legyenek" 

Bár ez a regény közvetlenül a Dűne kezdete előtt játszódik, azt javaslom, hogy először az "eredeti" regényt olvassátok el. Ebben a kötetben  vannak olyan részletek, amelyek spoilerek lehetnek az új olvasók számára, kifejezetten egy elég erős leleplezés történik, amely kulcsfontosságú csattanó az eredeti történetben.

Személy szerint én szeretek a történet szempontjából kronológiai sorrendben - azaz nem megjelenési sorrendben - olvasni, de ez az én esetemben már nem megvalósítható. Ebből kifolyólag nagyon furcsa volt azt megélnem, hogy kvázi többet tudok a szereplők jövőjéről, mint ők saját maguk, de azt kell hogy mondjam ez a kötet inkább csemege azoknak az olvasónak, aki újra átakarják élni a Dűne univerzumát.

A történet érdekes, gördülékeny és a karakterek is hűen tükrözik azokat a jellemeket, amelyeket Frank Herbertnek nem volt ideje igazán kifejteni a fő regényben. Az epikusság, és az elmélkedések hiánya, amely annyira jellemzi az "eredeti" könyvet leginkább azoknak hiányozhat, akik már a Caladan hercege elkezdése előtt ezt várják el a könyvtől. Számomra leginkább ezért is hatott meglepően, hiszen a kezdetleges fenntartásaim ellenére eltudtam engedni ezt, és úgy fogtam fel, mintegy kiegészítő történetet a kedvenc sci-fi sorozatomhoz. 

Én nem tartom szükségesnek ezzel a kötettel kezdeni a Dűne univerzumot, és leginkább azoknak ajánlom, akik vagy a fő ciklus újraolvasása előtt állnak, vagy akik csak szeretnének visszacsöppenni ebbe a fantasztikus világba.  

Felkeltette érdeklődésed a könyv vagy a Dűne univerzuma?
 Bővebb infót a GABO Kiadó honlapján találtok: