"Elég erősnek kell lennünk ahhoz, hogy ne tudjanak lerántani."

Bridget Collins által írt Árulások című könyve idén március végén jelent meg a 21. Század Kiadó gondozásában. A borító szinte hívogat, egyszerűen szemet gyönyörködtető, így nem volt kérdés, hogy ezt bizony nem hagyhatom ki. Nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon belül is ilyen lenyűgöző e, talán ezért is történt, hogy minden elvárásom már az első pár oldalt megsemmisült. Rá kellett jönnöm, hogy ez egy merőben más történet, mint amire számítottam és itt kliséknek helye nincs.

Elsőnek jöjjön egy kis infó magáról a sztoriról:

A történet az 1930-as években egy kitalált európai városban - számomra egy francia kisvárosban - játszódó gótikus misztérium és egy történelmi fikció izgalmas és gyönyörűen megírt keveréke. A Montverre egy exkluzív és ünnepelt akadémia a hegyek között. Ez az a hely, ahol "a grand jeu"-t tanítják, és a legokosabb tanulók készítik a nemzeti játék legbonyolultabb és legszebb előadásait. 

"A grand jeu nem egy játék, hanem annak a szöges ellentéte. Módszer annak megfigyelésére, ami kívül áll rajtunk. S ami kívül áll rajtunk, és egyedül bír való létezéssel, azaz isteni. Újrateremtjük a világot, hogy aztán átadjuk magunkat neki; az pedig, amivel a grand jeu-t gyakorolva szembesülünk, maga az igazság."

A grand jeu egyben egy rejtélyes verseny is, amelynek gyökerei a keresztény misékben található, valamint az emberiség által ismert minden művészetben és tudományban. Az iskolát és a diákokat az akadémiának szentelő magiszterek kara felügyeli, ők egész életüket a falakon belül töltik és a grand jeu-t tanulmányozzák.

Az egyik főszereplőnk Léo Martin is egykor Montverre tanítványa volt, és a sikertelen politikai tevékenysége után nincs más választása: vissza kell térnie az iskolapadba. Léonak azonban jó oka volt, hogy tíz évvel ezelőtt maga mögé utasítsa Montverre-t, és nem igazán örül annak, hogy kénytelen visszatérni.

Claire Dryden az első női magister ludi - az egyik legmagasabb pozíciót tölti be az iskolában. Clairet felzaklatja, hogy Léo visszatér az intézménybe, habár nem is ismeri. Léo első pillantásra lát valamit Claire-ben, bár tudja, hogy ez az első találkozásuk. Nem is igazán firtatja ezt a férfi a továbbiakban. Claire azonban nem tud szabadulni a férfi iránt érzett ellenszenvétől és úgy gondolja valamennyire ismeri is a férfit, mert Léo naplója a Montverre-ben töltött idejéből nála van.

Néhány családnak mesés története van a grand jeu-vel. A Courcey klán is egy ilyen család, bár az ő fájuk egyben magában hordozza az őrület és az önpusztítás visszatérő foltját. Amikor Aimé Carfax de Courcey tíz évvel ezelőtt Montverre-be érkezett, szinte első látásra Léo legnagyobb vetélytársa lett. A napló ezért fontos momentum: ez adja a történet egyik perspektíváját. Részletezi Léo tanulmányait, Carfaxszal való kapcsolatát és az akadémián töltött utolsó napjaikat. Ezáltal kapunk betekintést a múltba, és egyfajta magyarázatként is szolgál, hogy mi is megértsük és átéljuk a grand jeu jelenségét.

A jelenben Léonak és Clairenek is sok rejtegetni való titka van, és ahogy közeledik a tanév csúcspontja- ami a Szentivánéji játék - úgy nő a feszültség is. Mindketten kétségbeesetten igyekeznek, hogy a féltve őrzött titkaik rejtve maradjanak.

"Néha úgy érzem, megértjük egymást, most viszont még azt sem tudtam eldönteni, hogy ironizál - e. Mindig magába fojt valamit. Bárcsak tudnám, mi jár a fejében; mintha egyfolytában egy nyavalyás álarc mögé bújna. Bármit megadnék érte, hogy nélküle lássam. Egyetlen pillanatra." 

A történet négy perspektívából áll - ebből hármat már ismerünk: a mai Léo gondolatai, Léo naplójának a történései, és Claire gondolatai. Egy elég jelentős szerep jut egy kevésbé annak gondolt szereplőnek, aki nem más, mint Patkány. Patkány egy rejtélyes karakter, aki Montverre elfeledett zugaiban és éjszakai folyosóin kísérti a konyhát, a mosodát és bármi mást, amit talál, miközben kétségbeesetten vigyáz, hogy nehogy fedezzék. A története sokkal tragikusabb, mint azt én elképzeltem, és végül több szimpátiát sikerült éreztem iránta, mint a könyv többi szereplője iránt.

Véleményem, érzéseim a könyv kapcsán:

Míg a grand jeu ötlete összetett és gyakran bonyolult, a szerző a történet felépítésében épp kellő információt ad ahhoz, hogy ne legyünk teljesen összezavarodva. Beletelt egy kis időbe, amíg átrágtam magam az első 100 oldalon és főleg azért, mert túl keményen próbáltam megérteni, mi is az a grand jeu. Azt tanácsolom nektek is, hogy ne aggódjatok, ha nem értitek, csak koncentráljatok a karakterekre és a cselekményre, amely a múlt és a jelen események narratívájában bontakozik ki. 

Az idősíkok egy lélegzetelállító fináléban zökkenőmentesen haladnak egymás mellett. - jónéhány meglepetéssel az út során. Bár a történet valójában Léo és Claire kapcsolatáról szól, a háttér igazi feszültséget kölcsönöz az egész történetnek. Mi történt Carfax és Léo között? Ki az a megfoghatatlan "patkány" lány, aki az iskola titkos járataiban szaladgál - személy-e vagy szellem, vagy annak a fenyegetésnek a metaforája, amely ennek az intézménynek a kissé kiváltságos tanulóit üldözi? A gesztusok valamilyen fantasztikus audiovizuális hatást inspirálnak, vagy egyszerűen csak egy interpretatív táncdarabbal van dolgunk? Hogyan illeszkedik ide a zene? 

Ez a könyv csupa meglepetés. Ha úgy gondoltam, hogy tudom, hol tart a történet, rá kellett döbbennem, hogy közel se járok a titkok nyitjához és újabbnál újabb teórákat kellett gyártom. Például soha nem tudjuk meg a kollégium pontos helyét, de a könyv azt az érzetet kelti, mintha egy olyan hely lenne, amelyre az ember ráismerne, ha valaki nem mozdította volna el a "helyéről". A keresztényüldözésnek is van egy eleme, amely a zsidó holokauszt korai napjait tükrözi, ezért a kort a 2. világháború előtti időszakba helyeztem el. A latin nyelv használata a különböző magiszteri címekben, pedig kellő másságot kölcsönöz a történetnek ahhoz, hogy ismerős legyen, de nem is egészen ebből világból: inkább egy olyan világból, ahol a mágia nagyon is könnyen létezhet.

"Azt tanítják nekünk, hogy a grand jeu művészet. Sőt, tiszteletadás. Egy absztrakt tárgy létrehozásának misztikus folyamata, amely lehetővé teszi, hogy kapcsolódjunk az istenihez. Az isteni kegyelemnek az emberi tudatban megnyilvánuló testamentuma."

Volt, amikor sajnáltam Léot; máskor azon kaptam magam, hogy átkozom a hiúságát és önzőségét, míg Clairenek a határozatlansága miatt legszívesebben lekevertem volna egy pofont. Kapcsolatuk sajátos dinamikája központi szerepet játszik a történetben, és élvezetesek voltak a szócsatáik.

Két idővonalon keresztül elmondva ez egy olyan történet, amely kimozdított a szokásos olvasási komfortzónámból, és habár az elején elég unalmas volt, a közepétől szinte le se tudtam tenni. A titkok okosan és lassan derülnek ki, valamint kirakósként illeszkednek egymáshoz a váratlan helyzetek.

Először azt hittem, nem fogom tudni befejezni ezt a könyvet, de nagyon örülök, hogy kitartottam mellette. A kezdeti nehézségeken túllendülve gyorsan magával ragadott a titokzatos, már-már varázslatos közeg, és azon kaptam magam, hogy mélyen törődöm a szereplőkkel és a helyzetükkel. Ez tipikusan az a sztori, amit igazából második olvasásra élvez az ember leginkább, de megmerem kockáztatni, hogy akár harmadik vagy negyedik olvasásra nyeri el egészen az értelmét. Ha nem adsz fel könnyen egy sztorit és szereted az ínyencségeket, akkor ez a Te könyved!

Ha felkeltette érdeklődésed a könyv, kattints ide: