Csikász Lajos - Megátkozottak

"Az országnak igazi király kell, nem egy olyan léha, nemtörődöm kurafi, akinek eddig mutattam magamat. Békét karok, a törvény tiszteletét, a hatalmaskodók letörését! Virágzó és erős országot teremtek, olyat, amelyet apám is szeretett volna, és ehhez első lépésként önmagamat kell megváltoztatnom.
Döntöttem, végre felvállalom a sorsomat!"

Csikász Lajos az Anju Lobogók alatt című könyvsorozatának  előzménytörténete 2018-ban jelent meg a Gold Book Kiadó által. A Megátkozottak címet viselő történelmi regény 1286 - ban veszi fel a történelem fonalát és kanyarít olyan izgalmakkal, cselszövésekkel és árulásokkal teli fejezeteket, amelyre még talán IV. László királyunk korában se volt példa. 

Csikász Lajos történelmileg korhű regénye nem csak kitalált szereplőkkel és eseményekkel gazdagítja a már jól ismert - vagy épp feledésbe merült - hős vagy épp galád tetteket, hanem valós és megtörténet beszélgetéseket, harcokat és szerelmi viszonyokat is felvonultat.  Az Árpádok alkonya alcímet viselő kötet bámulatos módon mutatja be a hazánkba beilleszkedni kényszerült kunokat, a hatalomvágytól fűtött nagyurak pálfordulásait, és az emberi kegyetlenség minden formáját. 

"1286. ​Erzsébet anyakirályné IV. László király udvarába rendeli rokonukat, Arbuzt, a kun főurat, hogy tanácsaival szolgálja a megrendült hatalmú uralkodót. A kun tanácsadó azonnal szembesül a főúri vetélkedésekkel és belharcokkal, és a hűség látszatának megtartása mellett a saját útját kezdi járni. Az Ezüst sávok, arany liliomokból ismert Ócsárd nembeli András és Letenyei Zsigmond még IV. László királyi testőrségének fiatal száznagyai, akik az árulások és intrikák közepette is hűségesen szolgálják a királyt, ám egy ifjú nemes, Vönöcki Sándor Budára érkezése tragikus fordulatot eredményez mind az ő életükben, mind az ország sorsában. "

A fentebb idézett fülszöveg részletében átfogó képet kaphatunk a regény lecsupaszított felépítéséből.
V. István királyunk immár özvegy felesége, a kun származású Erzsébet kétségbeesve hívja unokatestvérét fia mellé az udvarba tanácsadóként. Arbuz vonakodva, de eleget tesz rokona kérésének és  nehéz szívvel hagyja ott Érdsomlyón egyetlen lányát, Csejtét. A férfi  mindenképp biztonságban akarja tudni lányát az udvari intrikák, de leginkább a király kicsapongó viselkedésétől, ezért rábízza a kun nemzet ügyeit és kíséretével Budára utazik.  

" - Várj, kitalálom! - Csólyos annyira meghökkent, hogy elakadt a szava. - Onnan lehet bejutni a palotába, meg a kápolnába vagy a templomba, meg a várudvarra.
- Honnan tudod, nagyuram? Jártál már itt korábban? - ámuldozott a katona.
- Soha az életben, csak nem vagyok vak. Egyrészt látom a palotát, akkora, hogy majd beszakad alatta a föld, másrészt a keresztények nem képesek palotát építeni kápolna nélkül, itt is kell lennie egynek, harmadrészt minden várnak van udvara. - Arbuz megvetően nézett Csólyosra. - Na, jól okoskodtam?
Az csak bólintani tudott ilyen temérdek nagy ész láttán. Arbuz megvetően biggyesztette le a szája sarkát.
 - Nem nagy dicsőség okosabbnak lenni az ostobáknál - mormolta maga elé félhangon.

A 24 éves László király mellett megismerjük Csák Mátét és Kopasz Jakabot is, akik a király leghűbb alattvalóiként igyekeznek a saját malmukra hajtani a vizet. Édua, a király szeretője sokáig csak passzívan vesz részt az eseményekben: betöltött szerepe nem csak az udvarban, hanem az egész országban köztudott. A rabszolgasorsból felszabadított kun szépség immár több éve elrabolta a fiatal király szívét, aki törvényes feleségét, Anjou Izabella - magyar nevén Erzsébet - királynét minden jogától megfosztva mellőzi. Édua testvére, Miklós, felszabadításuk után László kegyeltje lesz, és mindenben a király mellé áll. Arbuz mindvégig megveti Miklóst és testvérét, hiszen az ő szolgái voltak. Ugyan, mégis hogy tudna hajbókolni egy magasra kapaszkodott rabszolgának? Miklós viszont semmi okát nem adja az ellenségeskedésnek, és bele is szeret a lányába. Mindig tisztelettel beszél a kun főúrral  viszont tudja, hogy szerelmükre áldást nem fog kapni a férfitől.

" - Szóval az udvaromban akarsz élni és a tanácsaiddal szolgálni?
Arbuz gyengén megrázta a fejét.
- Lehetek őszinte, felség?
- Különös kérdés. Fölöttébb különös... - mosolygott kesernyésen a király. - Fel kellene jegyezni a krónikákba: valaki a közelemben őszinte akar lenni! Úgy hiszem, olyan helyen, ahol ennyi a hazugság, meg kell becsülni az ilyen pillanatokat. Mondd csak ki, ami a szíved nyomja!
A kun mély lélegzetet vett.
- Akar a rosseb az udvarodban élni, felséges rokon!
- Akkor meg miért lopod az időm? - Lászlónak nem kellett színlelnie a meglepetést, a döbbenete több mint valódi volt.
- Édesanyád szeretné, ha melletted állnék! Én csupán engedtem a kérésének.
- Szóval nem vágysz ide?
- Én ugyan egy cseppet sem! - szegte fel az állát Arbuz.
- Nem hiányzik az udvari élet és a vele járó hatalom?
- Csak annyira, mint bakónak a kéztörés, uram!"

A történetben nem kis szerepet játszik Ócsárd nembeli András és Letenyi Zsigmond, akik a királyi testőrség száznagyai. Minden parancsot hűen teljesítenek és az életük árán is megvédik a királyt. Nem csak katonatársként, hanem leginkább barátként vált vállnak vetve harcolnak sorsukkal. Életüket  Vönöcki Sándor földnélküli nemes felbukkanása teszi pokollá, akit Arbuz, a király legbizalmasabb tanácsadója vesz a szárnyai alá. A feltörekvő katona nem csak a két fiatal palotás, hanem a király életét is rendesen megkeseríti, amikor a békét csak álmaikban remélő főurak kemény összecsapásra készülnek a királyellenes Kőszegiek ellen. Csák Máté és Kopasz Jakab - aki később átáll a Kőszegiek oldalára - valamint a kunok támogatását élvező király nagy reményekkel vág neki a Nyitra melletti összetűzésnek. Mindenben hallgat rokona, Arbuz tanácsaira, aki elsősorban nem a haza érdekeit, hanem a sajátjait tartja szem előtt. Ravasz és fondorlatos eszével eléri, hogy miközben minden a király kezére játszik, mégis ő jöjjön ki vesztesen a csatából. Az elárult és vesztes király a legszeretettebb hívei, a kunok között keresi a vigaszt. A béke megkötése céljából László elfogadja az egyház és a főurak minden követelését: a tatárokkal való szövetség elvetését, a királynéi és az egyházi javak visszajuttatását. Szerepjátéka viszont nem tart tovább addig, amíg vissza nem tér Vetus Budára.  Az ígéretekből semmi se valósult meg. 

"- Te nem Isten kegyelméből, hanem Isten végtelen türelméből ülsz a trónon, felség! Gyakorolj bűnbánatot és kapaszkodj ki az eltévelyedés mocsarából, mert nem csak a trónod veszhet el, hanem halhatatlan lelked is!" 

Kun vére olyannyira felbőszíti a keresztény vezetőket, hogy már nem képesek elnézni botlásait. Az egyház kiátkozással való fenyegetéseire László látszólag megtörik, és megadja azt, amit Lodomér esztergomi érsek szeretne. Visszafogadja a nyúl szigeti kolostorba - mai nevén Margitsziget - zárt feleségét, és újra megígér mindent, amit csak a püspök hallani akar. Ezzel a látszólagos pálfordulással viszont a nápolyi hercegnő hányattatása nem ér végét. László visszahívja a korábban elküldött Éduát az udvarba és mindenki szeme láttára megalázza a királynét.  

"Nagyok a bűneid László! Szent királyok ágyékából sarjad a nemzetséged, a legnagyobb tiszteletet kiérdemlő ősök vére kering az ereidben, és te a sátánnak ajánlottad fel dicső örökséged! Kifosztottad és eltaszítottad hitvesed, riherongy pogány szeretőkkel osztottad meg ágyad, királyi magod a sárba fröcskölted, tatárokkal, kunokkal, izmaelitákkal és mindenféle pogány népséggel töltötted fel az ország hivatalait..."

Az esküszegő király immár végleg magára maradt. A kunok és kisebb urak kivételével mindenki elfordult tőle. Mindeközben Arbuz a lehető legmagabiztosabban érzi magát László mögött. Minden a tervei szerint alakul, csakhogy számára is van még új a nap alatt. László végre öntudatára ébred. Terveit büszkén meséli bizalmasának, aki teljesen megdöbben az eddig csapodár ifjú immár igazi férfias magabiztosságán. Arbuz megértve, hogy amit László kér tőle - a keresztény hitre való áttérés - a népük végét jelentené, olyan elhatározásra jut, ami végleg a káoszba taszítja a nemzetet. 

"- Anyám közületek származik, tisztelem a hiteteket, a hitünket, de nem maradhatok pogány kun. Keresztény magyarnak kell vallanom magam, térdre kell borulnom a feszület előtt, mert másképp nem őrizhetem meg a hatalmam és nem védhetem meg a népemet. Egyik népemet sem... És ami különösen nehézzé teszi a döntésem, az ország megszerzése után köteleznem kell benneteket a kereszt valós felvételére."

Az fiatal király lelkében a kun vér és az ősi magyar akarat erős harca nem tud dűlőre jutni. Arbuz kihasználta László gyengeségét és igyekezett a maga érdeme szerint terelni gondolkozását. Befolyása mindaddig a legnagyobb biztonságban volt, amíg László végre rá nem döbben, hogy mit kíván tőle a haza, ha igazi uralkodó akar maradni. A királyi tekintély egyre jobban vesztette érvényét, a nagyurak sakálként marakodtak a területek felett, mindenki érvényt akart szerezni magának. A hatalom csábító íze megfertőzte az elöljárók szívét, és nagyon kevesen maradtak azok, akik igaz hittel a király ügye mellé álltak. Köpönyegforgatások, átverések és kegyetlenkedések sorozata vált elfogadottá, hisz következmények nélkül megtehették azt.

" - Tagadod - e a tatár kán szövetségét kerested, és ama pokolfajzatok segítségével akartad egyházunkat megdönteni, főuraid, néped megsarcolni? ... Tagadod - e, hogy vétkes hanyagsággal, vagy épp galád szándékossággal kivontad a kunok vad népét a törvény hatálya alól és akadályoztad egyházunk térítő tevékenységét? ... Tagadod - e, hogy a klérus javait prédáltad, hogy egyházunk tönkretételén fáradoztál, jogait csorbítottad, hogy pogány módon, pogány szokások szerint éltél?"

Hogy szükségszerű volt e a László halálának kivételesen brutális megtorlása, arra mindenki a könyv elolvasása után kapja meg a választ. Megítélhetjük, hogy a kor, amely egyre sötétebbé vált a magyarok  felett, mennyire határozta meg a benne élők személyiségét. A létező szereplők mellett a kitaláltak ugyanúgy megállják a helyüket, és az író minden lehetségest megtesz, hogy a hitelesség kérdése fel se merüljön az olvasóban. 
A történet szókincse felettébb választékos, és nagy élvezet volt rég elfeledett szavakat olvasni. A sok szitkozódás mellett gyönyörű leírásokban is részesülünk. Az író kiváló szószerkezetekkel szemlélteti a természet szépsége és a kegyetlenkedések közötti különbségeket. A legösszetettebb személyiség kétség kívül Arbuzé. Ő az, aki a leginkább megjátssza magát és ezzel teljesen megtéveszti a királyt. László gyengesége pedig pont akkor kezd elpárologni, amikor már túl késő.  
A történetben már kezdetektől érezni lehet a vallási különbségek szülte konfliktusokat. A magyar kereszténység és az ősi Nap - Holdisten tisztelet sehogy se fért meg egymás mellett. Sok kun megkeresztelkedése után se gyakorolta a kereszténységet, és sorra gúnyolták azokat, akik mégis úgy tettek. A templomba járó hívő emberek pedig a pogányságot a legördögibb bűnnek tartották. Ez a fő konfliktus az, ami mai napig az egyik legkényesebb és mégis a legnagyobb kérdés. Valóban szabad akaratunkból választjuk e meg a hitünk? Gyakoroljuk e a vallásunk, vagy egyáltalán nem törődünk vele? Kevesebbet ér e az ember, ha másban hisz, mint az átlag? Elitélünk e másokat azért, mert nem azokat a nézeteket vallják, mint mi?
A másik lényeges konfliktus a hatalomvágy. Tényleg az tesz bennünket azzá, hogy milyen pozícióban vagyunk? Mennyit ér az ember becsülete? Megéri e mások elnyomása árán fentebb jutni a ranglétrán? Tükörbe tudunk nézni, ha miattunk kerül más hátrányos helyzetbe? 
Ezek persze általános kérdések, de a mai világban is ugyanúgy megállják a helyét, mint 1290-ben. 

"Mert a bosszú nem ismer határokat, előbb-utóbb mindent elemészt! Hisz' magad is láthatod, a legdrágább kincseinkkel fizetünk az örök békétlenségért! Nem számít a haza, a család, az élet, a szeretet, a ... - csuklott el a hangja - ... a szerelem... A vér vért, és nem törvényt követel! Mondd, nádor utam, miért vagyunk ilyen megátkozottak?"

Az izgalmas csatajelenetek, az álszent cselszövők és a reményteli szerelmesek között mindenki megtalálja a saját karakterét. Végig izgulhatjuk Kun László jellemének formálódását, szörnyülködhetünk gaztettekben, kivégzésekben, és megbotránkoztathatunk a sokrétű káromkodásokon. Mindezek mellett jó párszor felnevethetünk és mosolyra húzódhat a szánk a szarkazmus, cinikusság és a morbid igazságok hallatán. 
Akik egy kicsit is szeretik a történelmet, a kalandot és a váratlan fordulatokat, azoknak meleg szívvel ajánlom ezt az igazán kivételes regényt.