Demeter Anett: Az Alvilág őre
"Nekem nincs és nem is lesz szükségem szerető családra, meg az effajta nyálas dolgokra. Csak magamra számíthattam ebben a világban. Erre jöttem rá talán a leghamarabb. Minden más körülöttem múlandó. A szeretetből amúgy sem lehet megélni."

Könyvadatok:
Kiadó: Magánkiadás
Oldalak száma: 416
ISBN:9786150105567
Műfaj: történelmi romantikus, családregény
Fülszöveg:
Minden alvilági ismeri a nevét.
Ruby Red viszont nem ismeri a múltját, a családját és nem tudja honnan jött. Amit tud, az, hogy kik nevelték fel és milyen hosszú és fájdalmas kiképzés vezetett az áhított szintjéhez. Eljön az idő, hogy kiszabadulhat az alvilági kiképzővárosból, Goldenland-ből.
Mikor Ruby megkapja az első igazi megbízását, hamar rá kell jönnie, nem olyan egyszerű elboldogulni egy olyan lánynak, akinek eddig az edzés és a tanulás volt a mindene. A gond ott kezdődik, hogy kap maga mellé egy társat, Juniort. Ők ketten már az elején olyan veszélyes rejtélybe botlanak, ami nehezebbnek bizonyul, mint gondolnák.
Kezdetét veszi a megpróbáltatásokkal teli közös életük. Ruby küzd a rengeteg új érzéssel és tapasztalattal, amire ideje se volt felkészülni, Junior pedig küzd Ruby Red jelenségével.
Vajon sikerül végül összedolgozniuk és jó csapatot alkotniuk? Sikerül megoldani a rejtélyt?
Mindez kiderül a Ruby Red sorozat első részéből.
"Csak használjátok ki a csillogását."
"Itt... te csak egy bábu vagy. Amíg követed a szabályokat... addig élhetsz."
Demeter Anett fiatalabb korában már próbálkozott írással, ám egy az írástól elég messze álló szakmát választott: logisztikus lett. Miután gazdasági szakon végzett a Budapesti Gazdasági Egyetemen, egy szállítmányozó cégnél kezdett el dolgozni, de "az ötletek csak jöttek". Egy nap arra ébredt, hogy fantasztikus álma volt: rögtön papírra is vetette a vázlatát, majd megismerkedett a magánkiadással és kezébe vette a sorsát: eldöntötte, hogy írni szeretne. Ez az álom most valósággá vált és március elején jelenik meg az első könyve, Az Alvilág őre címmel.
A könyv a romantikus thriller kategóriába sorolható a leginkább, ám a kaland és a krimi címkék is tökéletesen illenek rá. Tartalmának egyik legsúlyosabb kérdésköre, hogy a magánélet felülírja e a szakmai sikeresség vezető út fontosságát. Létezhet e a kettő összhangban?
Ruby Red egy titkos, a világ számára rejtett föld alatti városban több száz társával együtt kemény kiképzési programban vesz rész. A helyet Goldenlandnek hívják, amely Mr. A számára képez ki katonákat, valamint a város fenntartásához szükséges embereket. Ruby miután szülei meghaltak ebbe az alvilági intézménybe kerül, ahol tudományos módszerekkel módosítják a szemének és a hajának a színét. Rubinvörös egyenes hajjal és smaragzöld szemekkel a Ruby Red nevet kapja. Miután rekord idő alatt elérte a ranglétra legfelső szintjét, az a megtiszteltetés éri, hogy bekerülhet Mr. A Elit csapatába. Ők a fejvadászoktól eltérően, nem csak kiiktatják az ellenséget, hanem tárgyalásokat folytatnak és ügyeket is felgöngyölítenek. Ruby végre megkapja az első küldetését, amely mellé egy társat kap Mr. A fiának, Juniornak a személyében. Feladatuk, hogy Junior nővérének, Liának a tokioi divatcégén túl, a drog- és fegyverbusinesst is kézben tartsák. A kezdeti elég komoly ellenszenvet lassan felváltja a rokonszenv, és az ellentétek elkezdik vonzani egymást. Egy új drog felbukkanása azonban felborítja mindennapjaikat és komoly akadályok elé állítják őket.
"- Gyere, Ruby. Siess le hozzánk. - mosolygott Mr. A egyre nagyobb örömmel. Tudta, hogy fájdalmaim vannak. Szerintem még élvezte is, hogy ugrathat.Leértem a színpadra és szembe találtam magam a tömeggel. Egyre jobban utáltam az ilyen felhajtásokat.- Bizonyára mindenki tudja, Ruby egy friss Elit tag. - dicsőített tovább. - Itt az ideje, hogy eleget tegyen ennek a címnek és végre kezdetét vegye a karrierje! - Mr. A széttárta a karját, a balt a vállamra helyezte, ezzel elindított egy újabb tapsvihart. - Azt kell, hogy mondjam, ez még nem minden. Itt az idő, hogy bemutassam Ruby leendő társát és főnökét is egyben. - amilyen lelkesen mondta mindezt, olyan mértékben gubbadt ki a szemem. Egyre erősödött a gondolat a fejemben: Miért kell ezt tennie velem?A másik négy társam a színpadon értetlenül néztek rám, majd a főnökre. Ők is kezdték kellemetlenül érezni magukat.- Sokan már ismerhetitek, de akik esetleg nem, azoknak bemutatom a fiam, Juniort! - színpadi mozdulattal nyújtotta ki oldalra jobb karját, mire a színfalak mögül megjelent az az alávaló ember hatalmas mosollyal, tökéletes öltönyben és abban az idegesítő, pontosan illeszkedő kalapban."
A kötet több fő egységből áll. Az első egy
rövid prológus, amely a főszereplő életének fontos momentumát tárja elénk. Az önismereti
részben Ruby Red főbb jellemvonásait, az életének a közegét és helyszínét:
Goldenlandet fedezzük fel. A rendszerből való kiszakadás után az új kihívások
és az új próbatételek árán eljutunk Ruby öntudatának elbizonytalanodásáig, és szép
lassan tanúi lehetünk, ahogy elkezd kialakulni az igazi személyisége.
"Egyszer csak nekimentem valakinek. Vagyis inkább a karjába táncoltam. Junior nézett velem szembe meglepődve. Egy pillanatra megálltam, ő is, és kissé kifulladva néztük egymást. Aztán véget ért a dal. Egy lazuló szám következett. Gyorsan észbekaptam és hátraléptem. Körbe néztem, senki se vette észre, mi történt. Junior még mindig engem nézett. Próbáltam elterelni a figyelmét, ezért visszaléptem hozzá és leemeltem róla a hőn szeretett kalapot, majd játékosan a saját fejemre igazítottam.
- Hé! - nyúlt volna utánam, de én gyorsabb voltam és elhátráltam előle. Mintha meztelennek érezte volna magát anélkül, elkezdte igazgatni a haját. Pedig olyan szexin kócos volt..."
Az időtömörítő elbeszélésre jellemzően az elbeszélt történet ideje lényegesen hosszabb, mint az elbeszélésé, és a prológust tekintve észrevehetünk egy fontos ellipszist, kihagyást: az írónő egy (nagyon is fontos) időszakról nem tesz említést. Ez egy késleltetett feszültséget teremt, amelynek tudatában vagyunk, ám a történet szempontjából még nem nyert jelentőséget. A történések sokkal rövidebb ideig tartanak, mint amennyi idő azok elbeszéléséhez szükséges. A legfontosabb absztrakt struktúrája az egy szálon futó cselekmény, amiben a Rubyval történt események időrendi sorrendben követik egymást.
A könyv esetében az én-elbeszélő szituációról beszélhetünk. Az én-elbeszélő nevesített, konkrét személy a történetben, aki ebben az esetben leginkább Ruby Red. Egyes szám első személyben olvashatjuk a történéseket, ám nem csak az ő szemszögén keresztül. Rendkívül fontos szereplő Junior, akinek gondolatai tökéletesen kitöltik Ruby hézagait.
A cselekmény motiváltsága, elemei között lévő
kapcsolat és logikai összefüggése cselekmény ok-okozati összefüggésbe vannak
beágyazva, s funkciójukat is ebből az összefüggésből vezethetjük le. Azonban emellett
a cselekmény célirányultsága is dominál: menetét egy transzcendens erő
irányítja, ami kívül áll főszereplőinktől, és nem tudnak rá hatni. Egyes
esemény kimenetele az elejétől fogva el van döntve, hiába küzdenek ellene,
nincs más választásuk (legalábbis ők így érzik).
"- Búcsúzzatok el a kis barátnőtöktől, fiúk.Időnk se volt felfogni, mit mond, mert a következő pillanatban felrobbant a hajó, rajta Rubyval.- Ne! - ordítottam fel és futásnak eredtem a hajó felé, de a robbanástól keletkező nyomás eltaszított és hátra estem.Nem akartam elhinni, ami történt. Ha Ruby benn volt, márpedig benn volt, akkor nem élhette ezt túl. Nem. Ez lehetetlen.Hirtelen elöntött a harag, megfordultam és Roy felé indultam. Mögöttem az égő hajó, előttem a földön fekvő gazember, akit Li továbbra is lefogott. Rávetettem magam és püfölni kezdtem, miközben ő csak nevetett és nevetett.- Junior, ne! - hallottam Li hangját. Mintha egy falon túlról szólt volna. - Meg fogod ölni!Ekkor egy kellemesen ismerős kiabálásra riadtam fel kábulatomból:- Hagytok azért nekem is a buliból?Egyszerre néztünk fel. Ruby mászott a partra csurom vizesen. Hát persze, hogy kijutott. Nem értem, miért kételkedtem benne egy percig is. Olyan megkönnyebbülés járt át, hogy elengedtem Royt és Ruby felé indultam.- Hála az égnek. - sóhajtottam fel, majd a következő pillanatban a felismerés megállított. Nem leplezhettem le magunkat. Ruby teljesen ébernek tűnt, tettre késznek. Akkor döbbentem rá, hogy túlságosan is átvették az érzelmeim az irányítást, amit nem engedhettem meg magamnak. "
Ruby Red neve akármennyire klisésnek is
hangzik, mégis tökéletesen illik a személyiségéhez. Erős, motivált, kitartó és
mivel azt tanulta, hogy az érzelmei az ellenségei, így igyekszik e szerint
élni. A környezete és az abban élők azonban olyan hatással vannak rá, amelyekre
nincs felkészülve és nem is tudja kezelni őket. Közvetett jellemzése egyensúlyban
van belső értékeivel. Lobbanékony, világra nyitott és ambiciózus. A csinos
külső alatt igazi vad nő rejtőzik, aki el is éri amit akar. Ebből a tökéletes
lelki békéből csak Junior mozdítja ki. A szakmájával a legprofibbnak számító
Elit vezetőt a végsőkig kihozza a sodrából a csillapíthatatlan Ruby. Igyekszik
megbékélni a helyzettel és a legjobbat kihozni a helyzetből. Béketűrése azonban
véges és egy bizonyos pont után az ellenszenv vonzódásba fordul át.
"Egyszer csak finoman elhúzódtunk egymástól és szinte kapkodva a levegőt, érintettük össze a homlokunkat. Junior kedves pajkossággal mosolyodott el.- Akkor megteszed a kedvemért, hogy itt maradsz? - kérdezte.Rögtön elhúzódtam. Hát persze, hogy erre ment ki a játék. Így akarta elérni, hogy egy elgyengült pillanatomban bármire igent mondok neki. Aljas húzás.Értetlenül nézett rám.- Mi a baj?- Nehogy azt hidd, a közjátékoddal majd bármire ráveszel. - mutogattam felé.- Sejtettem, hogy ellenkezni fogsz. - észbe se tudtam kapni, már hallottam a zár kattanását. Odabilincselt a mögöttem lévő szekrény fogantyújához. Egy egyszerű bilinccsel, amit én észre se vettem.- Mi a ... - háborodtam fel. - Hogy képzeled?- Ne haragudj, Rub, de így lesz a legjobb. - nem igazán tűnt úgy, mintha sajnálná. - Már hamarabb akartam, csak nem tudtam, hogyan kivitelezzem. - olyan játékosan viselkedett, hogy összezavart vele. - Megígérem, amint visszaérek, mindent alaposan elmesélek és ezt... - mutatott a kezemre. - Jóváteszem.- Csak merészelj még egyszer a közelembe jönni..."
Az egymással és az önmagukkal folytatott harc adja a fő konfliktusokat. Ruby nem tudja mit érez, csak azt, hogy ez jó és nem akarja elveszíteni. Azonban mindketten tudják, hogy a foglalkozásuk ezt a kapcsolatot teljesen ellehetetleníti. Mind a ketten tisztában vannak vele, hogy még ha titokban is tartják, nincs közös jövőjük. Rubyt érzéseit felülírja a kötelességtudat, amit Junior végül keserűen elfogad.
"Először is fel kell ismerned, mennyi előnye is van ennek a munkának és ezeket a javadra kell fordítanod. Ez egy undorító világ, mint ezt te is megtapasztalhattad, talán túl korán is. Az élet itt nem úgy folyik, mint a megszervezett bevetéseken, ahol, ha valami félrecsúszik, még nem kerülsz feltétlenül életveszélybe. Itt, Drágám, bármikor meghalhatsz. Ez nem egy tündérmese. Az lenne, ha nem ezen a sötét oldalon kéne boldogulnunk, ahonnan lássuk be, nincs kiút."
Thriller mivoltából adódóan Rubyban az
ismeretlentől való félelem szikrája növekszik, ami nem más mint az emberi
érzések. Mi is érezzük, várjuk, hogy megtörténjenek bizonyos cselekmények, az
akciódús jelenetek között elveszünk a csipkelődések között és egyre
feszültebben várjuk, hogy mikor is jön ez az a bizonyos pont, ami felteszi a
koronát a történetre. Ruby lelkében lezajló folyamatok hatalmas tárháza
sorakozik fel, és az esze épp olyan erősen próbálja a realitás földjéhez
szegezni, mint ahogy a szerelem a felhők fölé repíteni.
"Lia ne akadj ki, de egy fogoly van a lakásodban. - jelentettem ki teljesen egyszerűen minden keretsztori nélkül.
Ő nem vette olyan könnyen az információt, mint reméltem.
- Hogy mi? - csattant fel. - Ruby Red. Nem hozhatsz csak úgy túszokat ide!
- Nem tudtam, hova vihetném. - védekeztem.
- Hol van?
- A gardróbomban...
- Tessék? - csattant fel újra.
Én vállat vontam.
- Gyorsan kellett meghoznom a döntést. Követett az utcán már hetek óta és ha meglátod, ki az...
- Mutasd.
Néhány perccel később a gardróbom ajtajában állva néztük az úriembert, aki lassan magához tért. Amint azonosította a helyzetet, láthatóan mozdulni szeretett volna, de a kötelek nem engedték. Ahogy felém nézett, egy szempillantás alatt fagyott le. Tátott szájjal bámult.
- Mondd csak Ruby. - szólalt meg mellettem Lia. - Meddig marad az úriember?
- Nem tudom, nem sokáig.
A férfi továbbra is zavartan nézett hol egyikünkre, hol a másikunkra.
- Szerinted nem kér esetleg valamit enni vagy inni?
Hitetlenkedve fordultam felé, mikor észrevettem, milyen ámulattal bámulja a férfit. Már csak ez kellett.
- Lia. - kezdtem finoman bele. - Te amolyan igazi vendéglátó vagy, igaz?
- De igen! - bólogatott hevesen.
- Akkor hamar választ tudsz adni erre a kérdésre. - mutattam a tényre, majd felcsattantam. - SZERINTED Ő ÚGY NÉZ KI, MINT EGY SZÍVESEN LÁTOTT VENDÉG?
- Hát... - sütötte le a szemét, mint egy durcás kisgyerek.
Kifújtam a levegőt.
- Pontosan."
A könyv elolvasása után nem meglepően, olyan
kérdések merülhetnek fel bennünk, hogy megéri-e csak a munkánknak élni. Igazán
boldogok lehetünk, ha kizárjuk a legalapvetőbb érzést az életünkből?
Mindenkinek bártan ajánlom ezt a kötetet, aki
egy teljesen új nézőpontból akarja látni a világot, aki szereti a
bandaháborúkat, az akciódús jeleneteket, és aki úgy vallja, hogy a gyűlölet és
a szerelem közel se áll olyan távol egymástól.