Elizabeth Lim - Ez hát a szerelem

" Olyan sok minden felett nincs hatalmunk - mások büszkeségét és ármánykodását, a betegséget, a halált nem tudjuk befolyásolni. Hát nem kellene megragadnunk a boldogságot, amikor az megadatik?"

Miután másnap arra a hírre csillog minden hajadon leány szeme, hogy Károly nagyherceg keresteti a bálból távozó fél pár üvegcipellő tulajdonosát, mindenki a sajátjának nyilvánítja azt. Hamupipőke hatalmas vágyakozással várja, hogy náluk is megjelenjen a Nagyherceg, azonban nevelőanyja bezárja őt a toronyba. A Mostohája, Lady Tremanie átlát rajta és tudja, hogy ő volt az, aki valamilyen módon, de részt vett a híres királyi bálon, ezért mindent megtesz, hogy eltávolítsa a Nagyherceg közeléből. Lányai, Anasztázia és Drizella nem könnyítik meg Hamupipőke életét, és örömmel fogadják, amikor az anyjuk bejelenti: eladja Hamupipőkét egy messziről jött embernek,  "aki ilyen mihaszna fruskákból keresi a kenyerét."

Hamupipőkének sikerül kihallgatnia ezt a beszélgetést, ám kénytelen tehetetlenül ülni a padlásra zárva, és csak reménykedik, hogy mikor adódik alkalma megszökni. Édesanyja halála után nagyon vágyott egy anyára, így amikor a Lady Temanie megjelent apja oldalán a házukban, nagy reményekkel nézett a jövő elé. Azonban akármit tett meg, semmi sem volt elég jó a mostohájának, és az évek alatt odáig jutottak, hogy mindenéből kiforgatták és egyszerű szolgaként bántak vele.

 " - Sosem hazudtam - szállt vitába Hamupipőke, összeszedve a bátorságát. - Mindig megtettem, amit kértél. Takarítottam, főztem, és soha nem panaszkodtam. Csak azt szerettem volna, ha a lányodként gondolsz rám...
- Hogyan gondolhatnék rád úgy, mint a saját lányomra? - fortyant fel a Mostoha. Majd nyugodtabban folytatta: - Amíg nem találkoztunk, egy percet sem kellett dolgoznod. Emlékszel, mit mondtál az apádnak? "Apa, hoztál nekem egy anyukát!" - idézte Lady Tremanie mogorván. - Mintha egy tárgy lennék, amit megvesznek, és elhoznak." 

 Hamipipőke hiába kéri Tündérkeresztanyja, Lenore segítségét, a tündér nem tud rajta segíteni, az erejével csak a boldogság felé vezető útra tudja terelni. Az erejének korlátai vannak, mert Aurelaisban törvény tiltja a mágiát és a tündéreket mind száműzték. 

Miután a rejtélyes férfi, Mr. Laverre megérkezik Hamupipőkéért, csak egy dolog tehet Lenore. A lány egyetlen hűséges barátját, a kutyáját, Brúnót bízza meg vele, hogy segítsen neki. Végül a férfi elfogja a lányt, de útközben sikerül megszöknie. Brúnó mindvégig követi, és támasza lesz a bajban. A vihar áztatta utakon egy lélek se jár, sehol se tudnak menedéket kérni maguknak, így egy ponyva alá behúzódva várják, hogy mit hoz a holnap.

'"Egyedül kell megoldanom - gondolta csüggedten. - Nem várhatok mindig arra, hogy majd valaki megment." 
- Holnaptól, suttogta maga elé, miközben Brúnó fejét simogatta - , holnaptól kezdve soha többé nem fogom ennyire tehetetlennek érezni magam. Ha eláll a vihar, új életet kezdünk."

Ez a borzalmas körülmény tette lehetővé, hogy megismerkedjen a palotában dolgozó egyik varrónővel, Louisaval, aki segít neki bekerülni a palotába dolgozni, és őszinte jó barátnője lesz Hamupipőkének. A palotában Hamupipőke hiába reménykedik a szíve mélyén, Károly nem ismeri fel. A király nővére, Orlanne hercegnője szolgálója lesz, miközben a Nagyherceg, Ferdinánd kémként szeretné felhasználni őt. Hamupipőke a szíve mélyén érzi, hogy Ferdinándot aljas szándékok vezetik, és igyekszik megvédeni a hercegnőt. Ginerva és Ferdinánd a múltban is komoly összetűzésbe keveredett, ami miatt a nő nagyon sokat szenvedett. Amíg Ferdinánd egyre közelebb került tanácsadói szerepében a királyhoz, úgy távolodott testvérétől a hercegnő. 

Ginerva, Orlanne hercegnője az egyik olyan pozitív szereplő, akit negatív jelzőkkel illetnek. Kiállhatatlannak és szeszélyesnek tűnő viselkedése mögött egy erős, és végtelenül hűséges nő lakozik. A magányos évek alatt egy olyan erős és független nő lett, aki nem tűr ellentmondást és a véleményének bátran hangot ad.  Óránként cserélgeti személyi szolgálóit, de valamilyen okból kifolyólag Hamupipőke elnyeri bizalmát. 

Ferdinánd az apja árnyékában élve egyre inkább azon igyekszik, hogy magához ragadja a hatalmat. A nagyherceg duruzsolásai a király fülébe egyre többször érnek el, de az, hogy Károlyt egy olyan lányhoz kényszerítené hozzá, akit nem szeret, a királynak se tetszik. Mióta a koronaherceg visszatért tanulmányaiból a királyságba, a király egyre kevésbé hallgat tanácsadójára, így Ferdinánd drasztikus lépésekhez folyamodik.
Miközben az üvegcipellős lány utáni nyomozás még mindig folyik, Ginerva javaslatára egy álarcos bált rendeznek. Hamupipőke először hallani sem akar róla, hogy ő is elmenjen. Úgy érzi, reménytelen a helyzete és túl kell lépnie ezen az ügyön ahoz, hogy megtalálja önmagát és az álmait. Tündérkeresztanyja és Louisa azonban rábeszélik, és Louisával együtt mennek el a bálba. Károly azonnal felismeri. Hiába fedi az arcát álarc és a ruhája se olyan impozáns, mint legutóbb, a hangja és a szeme elárulja Hamupipőkét.  

"Amint felállt, végre a lány szemébe nézett...
... és elakadt a lélegzete.
- Te vagy az.
Hamupipőkének a szíve is megállt. Most mit mondjon? Mit csináljon? Lábai földbe gyökereztek, és ha nem lett volna mögötte ott az asztal, valószínűleg hanyatt esett volna.
 - Te vagy az - ismételte Károly elámulva. A vonásai meglágyultak. Amikor rajtakapta magát, milyen meredten bámulja a lányt, a füle kipirosodott, és megköszörülte a torkát. Mikor ismét megszólalt, a hangja még lágyabb volt. 
- Azt hiszem, felismertem a hangod. Re...reméltem, hogy újra látlak."

A könyvben több tárgynak is erős jelentéstartalma van. Nem csak az üvegcipellő, a ruha, de Hamupipőke gyöngysora is kulcsfontosságú szerepet kap. Édesanyja nyakékét a Mostoha letépte a nyakáról a bált megelőző este, azonban a Tündérkeresztanyja visszaadja neki. Fontos momentum, ami végül elhozza a boldogságot az életébe. Az álarcosbálra Ginervától kapott álarca pedig a hercegnő előtt fedi fel a kilétét. Hamupipőkének nehéz elfogadnia, hogy származása mit sem számít. Mostohája szavai visszhangot vetnek a fejében: "Egy senki, egy árva. Mégis, kinek kellenél?" Úgy gondolja, hogy az lesz a legjobb, ha a herceg nem is tudja meg, hogy kicsoda ő: "egy cseléd, a saját otthonában."

" - Én...nem vagyok hercegnő, felség - fakadt ki. - Sem úri hölgy. Én csak...
- Az a lány vagy, akire egész életemben vártam? - kérdezte Károly."

Hamupipőkét erős kételyek gyötrik önmagával kapcsolatban. Aggódik Tündérkeresztanyja miatt is, és a mágiát is szeretné újra a királyságba visszahozni. Egész életében arra vágyott, hogy valaki feltétel nélkül szeresse. Most megvan rá a lehetősége, hogy új családja lehessen, akik elfogadják. "Életének nagy részét színjátékkal töltötte: úgy csinált, mint aki elégedett azzal, hogy a Mostoha cselédje lehet, cserébe azért, hogy élete hátralévő részét apja kúriájában tölthesse álmodozással és reménykedéssel. Még a bálon is valaki másnak tetette magát. Vajon ha hozzámenne Károlyhoz, megint meg kellene játszania magát? Ezúttal egy hercegné szerepében?" Ginerva és Károly is feltétel nélkül bíznak benne, ami elég erőt ad neki ahhoz, hogy vállalja önmagát és a szerelmüket. 

"Kevesen gondolkodnának el rajta, hogy hercegnék legyenek-e. Az, hogy te végiggondolod, a bölcsességed jele. A korona súlyos felelősséget jelent, de a legtöbb lány nem érti ezt. Abban, hogy egy királyfihoz mennek feleségül, csak azt látják, hogy a királyi család tagjává válnak, palotában élnek, és szép ruhákat hordanak."

A hatalomra éhes Ferdinánd cselszövése romba dönti minden tervüket.  A fiatalok kétségbeesése nőttön nő, és szívük mélyén egyikőjük se akarja elfogadni sorsukat. Leleményességük és Ginerva fondorlatának köszönheten felveszik a kesztyűt a gonoszsággal szemben.

A könnyed stílus gördülékennyé teszi a történetet. A már jól ismert szereplők mellé sok új, szerethető karakter csatlakozik, és a sztoriba került újdonságok más megvilágításba helyezik a  már jól ismert mesét. 

- Készen állok - suttogta, és amint kimondta, a gyomra bukfencet vetett.
Károly ránézett, a szemében reszketett a fény.
- Akkor...
- Igen - szólt közbe Hamupipőke. - A feleséged leszek.
Károly magához húzta, és közben mindkét kezét fogta, majd az ajkához emelte.
Hamupipőke, miközben a királyfi vállának dőlt, azt kívánta, bárcsak örökké tartana ez a pillanat. Legalább most már tudja.
Ez hát a szerelem.

A Prológus csapata és a Manó Könyvek által én is részere lehettem gyerekkorom egyik legszebb tündérmeséjének. Ajánlom mindenkinek, aki szereti az elbűvölő újragondolásokat és varázslatosnak tartja a szívmelengető történeteket.