"- Mielőtt veled találkoztam, csak félig éltem.
- És most? - súgta.
- És most? - visszhangozta Simon. - A "most" hirtelen boldogságot és örömet jelent, és feleséget, akit imádok. De tudod mit?
Daphne csak ingatta a fejét, túlságosan meghatódott volt ahhoz, hogy meg tudjon szólalni.
Simon lehajolt és megcsókolta.
- A "most" nem is hasonlítható a holnaphoz. És a holnap talán nem is hasonlít a holnaputánra. Most tökéletesen érzem magamat. Holnap még ennél és jobban. És Daff - mormogta, ajkát ajkához közelítve -, nap mint nap jobban szeretlek. Hidd el. Minden nap..."

Julia Quinn neve teljesen ismeretlen volt számomra a Brigerton család sorozatáról készült Netflix adoptáció megjelenéséig. A herceg és én a The Duke and I címmel jelent meg 2000-ben.  (Igen, jól látjátok.. 21 éves a sztori!) A 18. századi angol kisasszonyok férjszerzési fortélyaiba kapunk betekintést, pontossabban Daphne Brigerton és az ő családja életébe.

A könyv váltott szemszögén keresztül először megismerkedünk a még gyermek Simon Bassettel, aki később, mint Hastings hercege bukkan fel és a már említett Daphne Brigerton kisasszonnyal valamint annak családjával. 

Daphne második évadát tölti az angol társaság rendezvényein. A nyolcfős Bridgerton család legidősebb lánya már több kérőt is visszautasított, mert hisz a szerelmi házasság reményében. Ő az lány, aki mindenkinek tetszik, azonban csak barátkozni akarnak  vele - ő maga senkit sem lobbant lángra. Leghőbb álma egy szerető férjről és családról szól. Vonakodása miatt édesanyja, Violet kezdi elveszíteni a kontrollt férjkerítői készségei felett, és az etikett határain belül minden fortélyt bevet, hogy megtalálja a tökéletes férfit lánya számára.  

Amikor Daphne találkozik az utazásaiból Londonba érkezett Hastings herceggel, Simon Bassettel, őrjöng a gőgös viselkedésétől, miközben nyugtalanítja közvetlen, szenvedélyes tekintete. Igyekszik nyugodt maradni, de az érzései az arcára vannak írva. Mindenekelőtt az illedelmességen és kötelességtudaton kívül a páratlan esze, a humorérzéke és a kedvessége adja meg az igazi báját. Nagyon szoros kapcsolatban áll a családja minden tagjával, legfőbbképp a bátyjával, Anthonyval. 

Anthony azonban nem csak Daphne bátyja, hanem Simon egyik legjobb barátja is, ezért Simon megfogadja, hogy minden áron elkerüli Daphnet. Ez az elhatározása csak addig tart ki, amíg nem bír uralkodni magán és ajánlatot tesz Daphnenak: játszák el, hogy a lány fogadja az ő udvarlását. Ezzel Simont felmenti a mindenek felett veszélyesnek ítélt házasságkerítő anyák alól, - akik mindent megtesznek hogy lányaikat ráerőszakolják -  míg Daphne ebből kifolyólag sokkal kívánatosabbnak fog tünni a többi kérő előtt.  A herceg a világ beutazását az apja halálhíre miatt szakította meg, és tért vissza Londonba.  Az öreg herceg Simon életét gyermekkortól kezdve megkeserítette, lekicsinyítette és levegőnek nézte.  Hazatérte után  egyáltalán nem volt felkészülve arra a figyelemre, amely új címe által rá szegeződött: az ambíziózus fiatal lányok anyukáinak ragadozó tetiktetére. 

"- Értem. Szóval nincs szándékodban részt venni a társasági életben. Csodálkozom elhatározásodon. De engedd meg, hogy figyelmeztesselek: akkor is megtalálnak, ha nem veszel részt az előkelő világ eseményein.
Simon, aki ezt a pillanatot választotta, hogy brandyjébe kortyoljon, majdnem félrenyelt, amikor meglátta Anthony arckifejezését. Köhögött, krákogott, de végül sikerült megszólalnia: - Könyörgöm, kicsodák?
Anthony megborzongott.
- Az anyák.
- Nekem nem volt anyám, szóval nem értem, mit akarsz ezzel mondani.
- A lányos anyák, te fajankó! Azok a tűzokádó sárkányok, akiknek férjhez adandó korú lányaik vannak. Elfuthatsz, de előlük nem bújhatsz el. És figyelmeztetlek, az én anyám a legveszedelmesebb közöttük.
- Szentséges isten! Én még azt hittem, Afrika az igazán veszélyes terep!
Anthony kissé sajnálkozó pillantást vetett barátjára.
- Levadásznak. És ha megtalálnak, csapdában találod magadat; fehér ruhás, sápatag fiatal leánnyal kell társalognod, aki semmi másról nem tud beszélni, csak az időjárásról, és arról, hogy új hajszalagot kapott és belépőt az Almack's klubba."

A hamis udvarlás viszonylag elég hamar valódi kötődést szül, és olyan határokat lépnek át, amelyre Simon nincs felkészülve. A senkik által nem kívánt lány és az egyedül meghalni szándékozó herceg kapcsolata vajon válhat-e  igazi szerelmi házassággá? 

Érdemes még megemlíteni a titokzatos Lady Whistledown személyét, aki egy pletykalapot vezet és minden fejezet elején az ő fondorlatos sorai jelentik a bevezetőt. Természetesen senki se tudja ki lehet ő, ám igencsak tájékozott, ami sok borsot tör az előkelőségek orra alá. 

Quinn népszerű Bridgerton-sorozatának első része szellemességgel, melegséggel, valódi érzelmekkel és intellektualitással csillog, amely sokkal mélyebbre nyúlik, mint a herceg és Daphne közötti bármilyen fizikai vonzerő. Quinn ravasz humorát és éles jellemzését minden bizonnyal Austen inspirálta és ez nagyon meglátszódik a történeten.  Ebben a könyvben olyan romantikával találkozunk, amely elállítja az ember lélegzetét: okos, vicces, melegszívű, váratlan mély érzelmi vibrálással a hős és a hősnője között, ami teljesen le vesz a lábadról. 

"- Ha még egyszer, ha csak egyszer is bántalak - mondta hevesen, Daphne ajka  szélére rebbenve -, kérlek, ölj meg!
- Soha - felelte mosolyogva.
Simon ajka arra az érzékeny pontra mozdult, ahol az asszony álla és a fülcimpa találkozott.
- Aztán csonkíts meg - mormogta. - Csavard ki a karomat, ficamítsd ki a bokámat.
- Ne butáskodj! - mondta, férje állát érintve, visszafordítva fejét maga felé. - Nem fogsz többé megbántani.
Simont elárasztotta az asszony iránt érzett szerelem. Betöltötte mellkasát, megremegett az ujja, levegőt sem kapott az izgalomtól. Csak suttogni tudott: - Néha... annyira szeretlek, hogy magam is megrémülök tőle. Ugye tudod, ha tehetném, az egész világot a lábad elé tenném.
- Én csak téged akarlak - súgta. - Nem kell a világ, csak a szerelmed. És talán még az - tette hozzá pajkos mosollyal -, hogy húzd le a csizmádat."

Nagyon tetszett, hogy nagy hangsúly van a családi összképen. A Brigertonok hihetetlenül szeretik egymást, és ezért önmagában is szeretni valóak. Lehet, hogy vitatkoznak és harcolnak egymással, azonban hűek egymáshoz és bármit megtennének a másikért. Bár ez  a testvérek közül Daphne története, Quinn kiváló munkát végez a későbbi részekben megjelenő testvérek bemutatásával. Édesanyjuk, Violet pedig borotvaéles eszével és intelligenciájával rögtön megnyert magának. 

"- Ugyan már, anya! - évődött Daphne. - Biztos vagyok benne, hogy én is első lennék Oxfordban, ha nőket is felvennének az egyetemre.
Violet felhorkant.
- Én javítottam a számtanleckéidet, amikor a nevelőnőd beteg volt, Daphne.
- Hát, akkor talán történelemből - mondta Daphne mosolyogva. Lenézett, az újságcikk sorait pásztázta, az új herceg nevén időzött. - Elég érdekes férfinak tűnik - dünnyögte.
Violet éles pillantást vetett rá.
- Eléggé alkalmatlan egy olyan fiatal hölgynek, mint te vagy.
- Érdekes a fiatalságomra apellálni, amikor két véglet között vergődsz: azt mondod, túl fiatal vagyok ahhoz, hogy találkozhassak Anthony barátaival, de azon siránkozol, túl öreg vagyok ahhoz, hogy jó házasságot tudj összehozni nekem.
- Daphne Bridgerton, nem...
- Tudom, nem tetszik, ahogy beszélek - mosolyodott el Daphne. - De szeretsz.
Violet őszintén elmosolyodott és átölelte Daphne vállát.
- Az ég szerelmére, hát hogyne szeretnélek?!
Daphne arcon csókolta anyját.
- Ez az anyaság átka. Akkor is szeretned kell minket, ha szidsz.
Violet felsóhajtott.
- Remélem, egy nap majd neked is lesznek gyerekeid...
- ...olyanok, mint én, tudom, tudom - mosolygott Daphne nosztalgiázva és anyja vállára hajtotta fejét. Anyja lehet, hogy túl sokat firtat, és apját jobban érdekelték a kutyák és a vadászat, mint a társasági események, de boldog házasságban élnek, nevetés van és gyerekek. - Én nem tudnám ilyen jól csinálni, mint te, anya - mondta halkan.
- Ugyan, Daphne! - szólt Violet; szeme könnybe lábadt. - Egészen meghatódok!
Daphne egy gesztenyeszín tincsét tekergette az ujja körül, és mosolygott, hagyta, hogy az érzelmes pillanat évődésbe olvadjon.
- Boldogan követem a példádat: férjhez megyek, és gyerekeim lesznek; feltéve, hogy nem kell nyolcat szülnöm."

Noha Daphne és Simon útja az udvarlástól a házasságig csak néhány rövid hétre terjed ki, Quinn hangsúlyt fektetett az intellektuális és érzelmi kompatibilitásukra is. Tartva azt a tényt, hogy ez egy történelmi romantikus kategória: vannak pikáns jelenetek, de ezek csak a házasság után következnek be, amitől sokkal inkább korhűnek tűnik a regény. Az írónő a házassági kapcsolat intimitásait rendkívül érzékenyen érinti: rádöbbenünk a kiszolgáltatottság és a bizalom szoros kapcsolatára. Daphne és Simon egymás iránti elkötelezettsége jelenti a házasságuk alapját és az azt követő félreértések ellenére is ez az a kampó, amelybe kapaszkodnak.  

Quinn rendkívül szellős írásmóddal rendelkezik, amely gyakran meghazudtolja az érzelmi tartalom mélységét, amellyel Simon és Daphne története bír. Emiatt a stílus miatt egy kicsit lazábban játszik a korabeli szóhasználattal, de tekintve a könyv szerethetőségét ez nem is igazán tűnik fel. Simon tragikus gyermekkorát feltáró prológus egy sötét mese tényszerű hangvételével olvasható. Az a melegség és humor, amellyel átitatja ezt a romantikát, még meggyőzőbbé és emlékezetesebbé teszi, mert a történet nem zárkózik el azoktól a nehéz kérdésektől, amelyek egy házasságban felmerülhetnek.  Ez adja a könyv igazi hitelességét.
Simon hatalmas utat tesz meg a kezdetektől. Az ő karaktere óriásit fejlődik, tekintve hogy ismerjük a gyerekkori körülményeit is. Daphne pedig a maga józan eszével és kedvességével mindig rá tud hangolódni Simon érzéseire. A kezdeti játékból és barátságból egy egyáltalán nem hibátlan szerelem alakul ki, de mint a bor, ez is az évek múlásával válik a legédesebb szüretté. 

A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, aki egy kicsit is szereti Jane Austen írásait. Rendkívül szórakoztatott, ám annál mélyebben megérintett. Nem kérdés, hogy folytatom a sorozat többi köteteivel, mert a Brigerton család egyszer s mindenkorra levett a lábamról. 

Végezetül pedig szeretném megköszönni a GABO Kiadónak, hogy megbíztak bennem, és lehetőséget adtak, hogy megismerjem ezt a lenyűgöző történetet.

Az írónő fiatalkorában már próbálkozott írással, azonban kéziratát elutasították. Végül a Harvardon végzett művészettörténeti diplomájával se tudott mit kezdeni, így eldöntötte, hogy orvos lesz. Az orvosira való felvételire készülve kezdte el a romantikus regényeit írni. Amikor végül választania kellett a Yale vagy a Columbia között, az első két regénye, a Splendid és a Dancing At Midnight két kiadó között vita tárgyává vált. Ennek eredményeként Quinn több pénzt kapott regényeiért, mint általában az első művek esetében, és úgy döntött, hogy elhalasztja tanulmányait annak érdekében, hogy folytathassa az írást. Három megjelent regény és három további, hamarosan megjelenő regény után Julia Quinn a Yale-en kezdte meg orvosi tanulmányait, amelyet néhány hónap után feladott, hogy teljes egészében az írásnak szentelje magát.