
Julia Quinn - Bridgerton sorozat

Valószínüleg méltán mondhatjuk a tavalyi év legnagyszerűbb debütálásának Julia Quinn Bridgerton sorozatát.
Mind a 8 Bridgerton sarj olyan sajátos jellemvonásokkal rendelkezik, amely cseppet sem hagy unatkozni bennünket. Lévén, hogy testvérek, még is rengeteg hasonlóság van közöttük. A legerősebb tulajdonságaik a család iránti elhivatottság és a boldogságba vetett hit szoros összefonódásából adódik, azonban ők se szentek. Sokszor hibáznak, ám ezeket gyorsan meg tudjuk nekik bocsájtani, miután beismerték őket. Férjeik és feleségeik pedig méltó társra találnak bennük, még ha eleinte úgy tűnik, hogy ez koránt sincs így.
A testvéreken és párjaikon kívül nagyon fontos szereplő édesanyjuk, Violet Bridgerton, valamint édesapjuk Edmund, aki passzívan vesz részt a történetben. A kötetekben több visszatérő szereplő mellett Lady Danburyt emelném még ki, aki egy megáltalkodott idős matróna. Csípős beszólásai és szarkasztikus humora roppant mód felpezsdíti a fiatalok életét.
Ha érdekel a Bridgerton családfa, akkor az alábbi gombra kattintva megtekintheted. Azonban vigyázz, erős spoilereket tartalmaz!
Véleményem szerint tökéletesen illik a Gabo kiadó új dizájnja a kötetekhez, ezzel is megadva hozzá a kellő hangulatot. A 8 kötet mellé És boldogan éltek címmel kapunk még egy extra novellás kötetetet, amelyben újra találkozhatunk minden Bridgertonnal: egy második epilógus által megismerhetjük további éveik történetét.

Történetesen létezik még egy könyv, amit én ide sorolnék, habár nem kapcsolódik közvetlenül a sztorihoz. Lényegesen fontos szereplőt alkotott meg Quinn Lady Whistledown karakterével, akinek az aktuális pletyka rovatából értesülünk a főbb eseményekről, tudnivalókról. Az ő személye, mintegy keretként fogja közre a könyveket, és egy olyan rejtélyt adnak a kilétének, amely a műfaj jellegével ellentétben, több köteten át fenntartja nem csak a szereplők, hanem az olvasók érdeklődését is. Ez a könyv a Lady Whistledown további megfigyelései címet viseli. Íme a fülszöveg:
"Amikor Julia Quinn nagysikerű A herceg és én című regényében megteremtette Lady Whistledown alakját, nem is álmodott arról, hogy a karakter önálló életre kel. Világszerte olvasók sokaságát bűvölte el kilétének titokzatossága. Ebben a kötetben két csodálatos szerelmi történetet talál az olvasó - Harminchat Valentin-napi üzenet és Az első csók -, melyekről Lady Whistledown társasági lapja részletesen tudósít. Mindkét elbeszélésben találkozhatunk a már jól ismert Bridgerton család néhány tagjával is."
Továbbiakban itt olvashatsz Lady Whistledown relytéjéről:
Pár sorban megemlíteném a Netflix sorozatát is, amely a főbb eseményeket és a könyvek hangulatát tökéletesen közvetítik. Sajnálatos módon, személy szerint nekem az eléggé kifogásolható szereplőválasztáson túl, némely cselekmény újragondolása sem nyerte el a tetszésem. Természetesen ez teljesen szubjektív vélemény, de ha a kategóriájában nézzük a törénetet, akkor tökéletesen hű adoptációként is megállta volna a helyét. Tekintve azonban korunk elvárásait egy filmben, vagy egy sorozatban, ez valószínüleg elég ingerszegény lett volna a társadalom nagyobb rétegének.
Az első évad 2021-ben került bemutatásra, míg a második széria 2022 március végén érkezik a tévéképernyőre, amely A vikomt, aki engem szeretett, azaz a második részt veszi alapul.
Julia Quinn zseniális, könnyed humorával ötvözött stílusa gördülékennyé és felettébb szórakoztatóvá teszi sorozatát. Hiba lenne összehasonlítani a klasszikusnak vett romantikus alkotásokkal, - mint Jane Austen vagy a Brontë nővérek történetei - hiszen műfaját tekinve a könnyed történelmi romantikusok közé sorolható, mint például Julianne Donaldson, Sarah MacLean, Lorraine Heath vagy Lisa Kleypas könyvei.
Miután a napokban elolvastam az összes kötetet, felmerült bennem egy kérdés:
Mi lehet ennek a sorozatnak a titka? Miben rejlik szerethetősége és különlegessége?
Több hazai és külföldi fórum egyetért abban, hogy vannak hibái és természetesen gyengébb részei is, mégis csak úgy, mint a Bridgertonok az angol elitet, minket is elbűvölnek. Közben rá kellett jönnöm, hogy a mai történetekből hiányzik a családcentrikusság azon foka, amely átlépi a társadalmi normák és a megfelelési kényszer lépcsőit. A feltétel nélküli elfogadás, a szeretet, valamint a szerelem ereje - habár idillikusan hangzik - felülír minden rosszat, és talán ettől másabbak ezek a kötetek. Az egymásba vetett hit, bizalom és a másikért való küzdés, a testvéri összetartás a mai korban sajnos nem hétköznapi jelenség. Boldogan élni, egy társsal, aki nem csak szerető, hanem a legjobb barát is. A család feltétel nélküli szeretetében felnőni, majd azon túl is az oltalma alá tartozni. Ki ne vágyna erre?
Az első három részről írt részletesebb értékelésem az alábbi linkeken érhetők el: