Kleinheincz Csilla - Ólomerdő trilógia

04.04.2020

"Csodák jönnek. De csak ha te is hozod őket magaddal." 


Egyszer volt, hol nem volt...kezdhetnénk mesélni, viszont ez nem egy átlagos tündérmese.
Túl az Óperenciás tengeren, túl az Üveghegyen, az emberi világ mezsgyéjén van egy erdő, amit úgy hívnak Rengeteg. A Rengeteg nem egy szokványos erdő. Ez a sárkányok birodalma. Ólom, ezüst és réz fái nem engednek csak úgy be bárkit. 
Most viszont bepillantást nyerhetünk Szépország lenyűgöző, ám kegyetlen világába.


2018-ban ismerkedtem meg a sorozat első részével, az Ólomerdővel. Ez által találkoztam Emesével, aki nem egyszerűen ember, hanem félig tünde is. Gödöllőn él édesapjával, Istvánnal. Emese édesanyja Lóna, még gyerekkorában elhagyta őket, visszatért otthonába, egy olyan világba, amely csak tündérek számára nyitott. 

"A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy a szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek elképzelte. Tündérek,  lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb."

Miközben mi is lassan megismerjük az Ólomerdő titkait, Emese rájön milyen hatalom birtokosa, kezdi megismerni képességeit, és lassan saját magát. Sok eltitkolt valóságra döbben rá egy valótlannak hitt világban. A veszedelemben segítsége Rézerdő ura, Rabonbán lesz, aki egy szív nélküli lovag. Ő viszont minden segítségnek megkéri az árát. A Héterdőn túl, az Üveghegy tetején pedig a három végzetnő a sorsfolyóba sodort szálakon merengve olvassák a jövőt, és sodorják szereplőink végzetét.

A második kötet, az Üveghegy címmel jelent meg, és kétség sem férhet hozzá, hogy a három kötet közül bizony ez a személyes kedvencem. 

"A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.

Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is - de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják."


A könyv két kisregényt tartalmaz, és Emese két világ közötti őrlődésén túl, a családja rögös életét követhetjük végig. Jobban megértjük és megismerjük Lóna miértjeit, és Emese is kezd felnőni ahhoz a feladathoz, amit a végzetnők neki szánnak. Megtanulja használni a varázserejét és önmagával harcolva végül egy olyan ösvényt választ, ahonnan nincs visszaút. Egyre jobban erősödik benne a megfelelési vágy, amit a végzetnők tettek rá azzal, hogy Ezüstkezűként nevezték.

De ki is Ezüstkéz? A három kötetben többször is feltűnik Ezüstkéz legendája, de mindig másképp. Mindig más a hős, más az idő, más a hőstett és más a végkifejlett. Viszont egyvalamiben mindegyik egyezik: Ezüstkéz egy hős.

Ez után a rész után éreztem igazán magaménak a történetet.  Azt kívántam bár én is láthatnám a Rengeteg fáit, amikor kitekintek az ablakon. Én is részese akartam lenni ennek a csodás és egyben borzalmas világnak. A lapokból folyóként áradtak a csodák, a leírások selymesen simogatták a szívemet. Egyfajta szomorú csodálkozást éreztem közben. Érinthetetlen, mégis annyira közeli világot alkotott az írónő, amit még egy könyv olvasása közben sem tapasztaltam.

A harmadik rész Ezüstkéz címmel jelent meg, és végre megismerjük Rabonbán, a fekete herceg történetét. Végre megtudjuk, miért nincs szíve, miért háromszorosan is elátkozott, és miért gondolja úgy, hogy elbukott. Vagy talán van még esélye arra, hogy bebizonyítsa, ő valójában az a hős, akire vártak? Akinek először szánták? Lehet ő Ezüstkéz? 

"Eltört ​a világ, meghasadt az Üveghegy, felbolydult egész Szépország: az álom, amely évszázadokon át markában tartotta a Rengeteget, és peremén a végzetnők hegyét, elillan. Megszűnik a varázslat, amely fogságba ejtette a hegybe zárt sárkányt, és elkezdenek ébredezni az eddig alvó fák, állatok, tündérnépek - és a félelem is.

Emese mögött hosszú, súlyos döntésekkel szegélyezett út áll, de még mindig messze a vége, ráadásul egy olyan világban kell helyt állnia, ahol még a sorsszálakat fürkésző végzetnők is rettegnek a jövőtől. Ha a rendíthetetlen lány csakugyan az Ezüstkezű néven ismert hős, akkor ő lesz az, aki mindenkit megment, ám ebben senki, még ő maga sem lehet biztos. Lehet, hogy Szépország csak Rabonbánra számíthat, a tündérbirodalom régi rendje azonban olyan gyökeresen átalakul, hogy talán még a megkeseredett lovag sem tehet érte semmit."

2018-ban ismerkedtem meg a sorozat első részével, az Ólomerdővel. Ez által találkoztam Emesével, aki nem egyszerűen ember, hanem félig tünde is. Gödöllőn él édesapjával, Istvánnal. Emese édesanyja Lóna, még gyerekkorában elhagyta őket, visszatért otthonába, egy olyan világba, amely csak tündérek számára nyitott. 

"A kamasz Emesét még gyerekkorában hagyta el az anyja és tért vissza otthonába, a tündérek áthatolhatatlan erdejébe. A lány azóta is visszavárja, de amikor eljön érte egy szív nélküli lovas, kénytelen szembesülni vele, hogy a szülei sok mindent eltitkoltak előle, és a mágikusnak hitt másik világ egyáltalán nem olyan, amilyennek elképzelte. Tündérek,  lovagok, varázslat: mindez csak mese, az igazság sokkal bonyolultabb és fájdalmasabb."

Miközben mi is lassan megismerjük az Ólomerdő titkait, Emese rájön milyen hatalom birtokosa, kezdi megismerni képességeit, és lassan saját magát. Sok eltitkolt valóságra döbben rá egy valótlannak hitt világban. A veszedelemben segítsége Rézerdő ura, Rabonbán lesz, aki egy szív nélküli lovag. Ő viszont minden segítségnek megkéri az árát. A Héterdőn túl, az Üveghegy tetején pedig a három végzetnő a sorsfolyóba sodort szálakon merengve olvassák a jövőt, és sodorják szereplőink végzetét.

A második kötet, az Üveghegy címmel jelent meg, és kétség sem férhet hozzá, hogy a három kötet közül bizony ez a személyes kedvencem. 

"A tündér Lóna visszatért, lánya, Emese azonban képtelen megbocsátani neki, hogy egykor elhagyta. Az öntörvényű lány inkább a saját útját keresi a tündérek varázslatos birodalmában, amely fenyegető változások előtt áll. Nincs könnyű dolga, hiszen meg kell tanulnia varázsolni, elfogadni Lónát, és elengedni a múltat.

Emese nem tud lemondani a vágyairól, még ha ezeknek nem is csupán ő fizeti meg az árát. Miután megszegi a tündérek egyik legnagyobb tabuját, kénytelen elszánni magát: az emberi életet választja, vagy Héterdő legendáit és varázslatait? Mindkét világban hosszú útra indul, hogy meglelje a válaszokat, ám döntései meghatározzák a családja és a tündérek sorsát is - de hogy a lány hős lesz-e vagy romboló, azt talán még a végzetnők sem tudják."


Már gyerekként Emesének olyan jövőt sodornak a végzetnők az Üveghegy tetején, amihez még nem nőtt fel eléggé. Várja a pillanatot, amikor bizonyíthat, és igyekszik a képességeit kiaknázva eleget tenni a sorsának, de nem tudja még, mi az ár, amit ez a feladat követel tőle. Mindeközben ott él benne a kétely: vajon tényleg ő az a hős, aki megmenti Szépországot? Vagy mindvégig a Fekete herceg, Rabonbán volt az? Gyötrődése és küzdelme során ráeszmél egy nagyon bölcs igazságra: a döntés szabadsága az, ami a legfontosabb az életben. Nem másnak, hanem neki kell eldönteni, hogy ki akar lenni, és mit, miért akar csinálni. Önmaga kell, hogy legyen. 

Mint minden mesének, ennek is van tanulsága. Mindenki a saját maga sorsát látja benne, ettől annyira különleges. Számomra az önmegvalósítás fontosságát és a család iránti végtelen szeretetet hordozza ez a három kötet. Rájöttem, hogy nem kell egy címkének se megfelelnem, csakis önmagamnak. Rájöttem, hogy bármit megtennék a családomért, azért akiket szeretek. És végezetül rájöttem, hogy a haragtartástól sokkal erősebb az, ha valaki meg tud bocsátani. 

"Ezüstkezű...ez csak egy ing, amit felveszünk. Az aranyozás a képkereten. Nem kijelöl, hanem magyaráz." 

Mind a három kötetben több fantasztikus illusztráció is található, amely Cserny Tímea munkája. A borítók pedig annyira szépek, hogy még mindig képes vagyok percegik csak bámulni őket és gyönyörködni bennük. Leginkább a második rész borítója tetszik. Mindig magamat szeretném látni benne. 




"Van, ami megfordíthatatlan. Nem azért, mert ne lehetne megpróbálni megfordítani. Hanem mert nem maradhatsz meg önmagadnak." 



"Elég szörnyű dolgokat művelünk egymással puszta szeretetből."



"Ez a tündérek világa, de nem mesevilág."

Mi más bizonyítaná jobban a történet mese mivoltját, mint az, hogy a főhősünket Mesének becézik? 

A tündérek a magyar mesékben nem jellemzőek, viszont tökéletesen illik ez a világ a miénkhez. A z írónő a mesealkotás klasszikus elemeit áthidalva, egy olyan fantasy történetet hozott létre, amely nem csak gyerekek, hanem felnőttek számára is tanulságot szolgáltat. Ezért is annyira egyedi és megismételhetetlen az írónő fantáziája. A klasszikus magyar meseelemek, többek között a csodatevő ember, mágikus képességgel rendelkező állatok, tárgyak, a varázserővel rendelkező gonosz öregasszony képe, stb. mind megtalálható a lapok között. Nem beszélve a helyszínekről és szereplőkről.

Erős a mesékre, mondákra jellemző számok misztikussága is. (Héterdő, 7 év, hétszer hét nap, 3 sárkány, 3 végzetnő, 3 próbatétel, 3 átok...stb) A varázsmesékre jellemző még, a "hattyúlányok" motívuma, ami úgyszintén fellelhető a történetben. 

Nagyon sokat írhatnék még a könyvek zseniális felépítéséről és a szereplők jellemfejlődéséről, de úgy érzem, aki késztetést érez arra, hogy kezébe vegye ezeket a gyöngyszemeket, azokat ez nem is igazán érdekli. Mert sehogy máshogy nem lehet erről írni, sehogy se lehet jobban szemléltetni, csak ahogy az írónő megálmodta. Mindenkinek magának kell megtapasztalnia az érzéseket, a cselekmény izgalmát, és megismernie Szépországot.

Nagyon a szívemhez nőtt ez a könyvsorozat, (amit szerintem eléggé látni is). Nyugodt szívvel ajánlom kicsiknek és nagyoknak, fiataloknak és idősebbeknek. Minden korosztály számára hordoz valamilyen tanulságot, valamilyen csodát, amit a lelkedbe zársz és nem tudsz elereszteni. A szívedben ver gyökeret a Rengeteg, és így kezdődik el az igazi varázslat.