"... az ember vagy száz különböző módon elveszhet, de még annál is több módon találhat magára." 

Talán ezúttal azzal kezdeném, hogy ez az idei évem legjobb olvasmánya, így próbálok szubjetív véleményt alkotni és eltekinteni rajongásomtól. Egy nap alatt elolvastam ezt a csepet sem csekély 600 oldalt, és be kell hogy valljam: egyáltalán nem bánom, hogy aznap csak feküdtem bekuckózva, és minden mást hanyagoltam. 

A Menekülés Alaszkába,  - ahogy azt a címe is elárulja -  Alaszkában játszódik az 1970-es években. Főszereplőnk, Leni Allbright szemszögéből íródott, aki a történet kezdetekor tizenhárom éves.  Apja, Ernst hadifogoly volt a vietnami háborúban és  merőben más emberként tér haza, mint az a férfi, akit Leni anyja, Cora a háborúba vonulása előtt megismert. Visszatérése után Ernst sorra veszíti el a munkáit, nem tud hosszabb távon egy helyen maradni, ezért Leni élete csak a költözésekből áll. Apja a posztraumás stressz miatt szeszélyes, indulatos és sértődékeny lett, így Leni és Cora kénytelen megtanulni, hogy miként is viselkedjenek társaságában.  Miután a férfi  elveszíti utolsó állását is, a háborúban elesett egykori bajtársa ráhagy egy alaszkai tanyát.  Ebben lát lehetőséget arra, hogy "megmentse" magát és családját a "külső világtól", amely véleménye szerint korrupttá és veszélytelenné vált ezért  úgy dönt ideje kivonulni a nyüzsgő közegből, és a földből fognak megélni. De Alaszka nem csak egy gyönyörű eldugott régió. Megvannak a maga veszélyei, és ezek egy része nem magától az anyatermészettől, hanem maguktól az Allbrightoktól származik.

"Mindezidáig Apa azt tanította Leninek, milyen veszélyes a külvilág. De az igazság valójában az, hogy a legnagyobb veszély a saját otthonában leselkedett rá."

Amikor megérkeznek az alaszkai Keneqbe, találkoznak néhány városlakóval, akik figyelmeztetik őket, hogy csöppet sincsennek felkészülve a télre, habár még csak akkor kezdődött el a felmelegedés. Leginkább akkor tudatosul bennük, mennyit kell tanulniuk és dolgozniuk, hogy készen álljanak a túlélésre, amikor megpillantják a fákkal és cserlyékkel benőtt tanyájukat és a romokban álló kunyhót, ami ezentúl az otthonuk lesz.
A szomszédok és a környékbeliek segítségével igyekeznek felzárkózni és elsajátítanak minden szükséges tudást. Az alaszkai letelepedést a tiszta lap lehetőségének tekintik, ahol az egymás iránt érzett szeretetük az új életük alapja. Azonban Leni és anyja rájönnek, hogy a hideg, sötét téli napok Ernsre egyáltalán nincs jó hatással, sőt, ingatagabb lesz, mint valaha. Hangulatai kiszámíthatatlanokká válnak, és gyakran erőszakos kitörései is lettek.

"Leni nem tudta megérteni a szülei szerelmének hogyanjait és miértjeit. Elég idős volt már ahhoz, hogy lássa a háborgó felszínt, de túl fiatal ahhoz, hogy tudja, mi zajlik a mélyben.Mama sose tudná elhagyni Apát, Leni pedig sosem hagyná el Mamát. Apa pedig sosem fogja elengedni őket. Családjuk mérgező kötelékéből egyikük számára sem volt menekvés." 

A következő négy-öt évet Cora és Leni igyekeznek túlélni. Nemcsak azt tanulták meg, hogyan éljenek az alaszkai közegben, hanem hogyan jósolják meg és kezeljék Ernst hangulatait. Leni kezdetekben azért imádkozik, hogy családja megtalálja végre a stabilitást, de apja mentális állapota továbbra is rendkívül ingatag.  Több erőszakos kitörés után rádöbben, hogy muszáj kilépnie ebből a mérgező környezetből, máskülönben nem lesz jövője.  Édesanyja, Cora derűs nő, akit elvakít a szerelem, és bármit megtenne férjéért - végül mindig megbocsát neki. Úgy gondolja csak a betegség miatt ilyen és ha kitart szerelme mellett, akkor minden jóra fordul. Leni nem képes otthagyni egyedül az anyját, így ő is tovább szenved.

A történet végigvezet minket Leni fiatalkorán, aki Alaszka szeretetében nő fel. Beleszeret a tájba, az életérzésbe, miközben támogatja édesanyját. Egyetlen támasza a vele egykorú Matthew lesz, akivel együtt járnak iskolába. Erős alaszkai nővé válik, aki végül lemeri tépni láncait és kész maga mögött hagyni a múltját.

A történet végére Leni 26 éves, de nem tud szabadulni attól a honvágytól, amit Alaszka iránt érez. Az a végzete, hogy még egyszer utoljára visszatérjen és egy új lappal megkezdje életét a boldogság ösvényén. 

"Mama azt akarta, hogy Leni térjen haza, de az otthon nem csak egy, az erdő mélyén álló kunyhó, kilátással egy békés öbölre. Az otthon egy lelkiállapot is, a béke, mely abból ered, hogy az ember tudja, ki is ő valójában, és ehhez mérten őszinte életet él." 

Ez egy olyan történet, amelynek középpontjában két teljesen különböző szerelmi történet áll. Az egyik olyan mérgező, amennyire csak lehet, a másik pedig tele van fénnyel, reménnyel és szenvedéllyel. Az előbbiről nagyon nehéz volt olvasni. Az írónő feltárja és megmutatja e két kapcsolat különböző oldalait, és nem riad vissza a legsötétebb oldalaik bemutatásától sem. A szerelmet nem csak úgy ábrázolja, mint egy két embert összekötő vágyat, hanem mint egy kihívást, amely két egyént együtt tart, hogy kapcsolatuk örökké tartson. A vágyakozás és az érvelés, amely minden olyan cselekedethez kapcsolódik, amelyet valaki a másikért tesz, úgy jelenik meg, ahogyan azt csak Kristin Hannah tudja kontextusba helyezni. Megmutatja, milyen bonyolult még a szerelem fogalmának megértése is. A tetejébe a változás és a rugalmasság egész témáját is integrálja ebbe a történetbe, miközben sikeresen megragadja az 1970-es évek hangulatát egy olyan gyönyörű és veszélyes helyen, mint Alaszka. Így egy kalandot kapunk, amelyben a karakterek arra kényszerülnek, hogy megerősítsék akaratukat és kitartásukat azokon a csapásokon keresztül, amelyet az élet eléjük gördít.

"Mégis miben volt más mama apába vetett, megingathatatlan hite, mint az apja félelme az armegeddontól? Vajon a felnőttek csak körbenéznek a világban, és azt látják, amit látni szeretnének, és azt gondolják, amit gondolni szeretnének? A bizonyítékok és a tapasztalat semmit sem jelent?" 

Ez a könyv maga a túlélés története. Az egyén, a szerelem, a család és a természet túléléséé. Kristin Hannah úgy beszél Alaszkáról, mintha egy élőlény lenne, akit tisztelni, félni és szeretni kell. A történet mélyen a családon belüli bántalmazás kérdéseibe megy bele, mindeközben nemcsak egy fiatal hölgy nagykorúvá válását írja le, hanem a "külvilág" környezetre gyakorolt hatását is. Megmutatja a különböző generációk mentalitásának különbözőségét, és nemcsak a technikai fejlődés elkerülhetetlenségét, hanem a természet turisztikai kisajátításának folyamatát is. 
Úgy éreztem, hogy már az elejétől kezdve  nagyon jól ismertem a szereplőket, és rögtön szimpatikusak voltak a szomszédok, a családok és a barátok közötti kapcsolatok is. Az alaszkai táj leírásai pedig minden egyes alkalommal ámulatba ejtettek, és - tekintve, hogy nem ez az első 'alaszkai" történet, amelyet olvasok - ilyen gyönyörű leírásoknak köszönhetően minduntalan elvágyódom erre a gyönyörű és veszélyes határvidékre. (Természetesen csak a nyári időszakban, mert én bizony egyáltalán nem vagyok olyan kemény csaj, mint Leni.) 

"A múltat csak egy vékony fátyol választotta el a jelentől; az emberi szívben egymással párhuzamosan léteztek. Bármi visszarepíthette az embert - a tenger illata apálykor, egy sirály sivítása, a gleccser táplálta folyó türkizkék színe. Egy szélben szálló hang, amely egyszerre lehet valódi és képzelt." 

Olvasd el ezt a könyvet, ha szereted az atmoszférikus történeteket, ahol a helyszín nem csupán egy színtér, hanem saját karaktere van. Olvasd el ezt a könyvet, ha szereted a lenyűgöző tájleírásokat, a mélyen kidolgozott karaktereket és azokat a történeteket, amelyek egy hatalmas érzelmi hullámvasútra képesek felültetni. Olvasd el ezt a könyvet, ha nem akarsz kimaradni egy csodálatos, szívetmelengető (és összetörő) szerelmi balladából. Amit garatnálni tudok, hogy ez a sztori sokáig veled marad, és napokig a fejedben lesz. Valószínűleg el fogod sírni magad legalább egyszer - vagy csak úgy mint én,  többször is - , de minden kiontott könycsepp megéri! 

Az írónőről: 

Kristin Hannah több mint 20 regény díjnyertes és bestseller szerzője, amelyek közzül a The  Nightingale nemzetközi kasszasiker lett: 2015-ben a Goodreads legjobb történelmi fikciós regényének választotta, és ugyanebben az évben elnyerte a legjobb fikciónak járó People's Choice-díjat. Ezenkívül az Amazon, az iTunes, a Buzzfeed, a Wall Street Journal, a Paste és a The Week az év legjobb könyvének választotta. A megfilmesitíése jelenleg is zajlik a Tri Starban, Melanie Laurent díjnyertes rendező által, aki olyan szereplőgárdát válogatott össze, mint Dakota és Elle Fanning.

A Menekülés Alaszkába című regényét 2018-ban a Goodreads az év legjobb történelmi regényének választották, valamint egy másik népszerű és ismert regénye a Szenjánosbogár lányok a Netflixen már nézhető, Katherine Heigl, Sarah Chalke és Ben Lawson főszereplésével.