"Igaz, hogy remek dolog, ha az ember Baudru vagy akárki más, ha úgy tudja cserélni a személyiségét, mint más az ingét, és ha megválogathatja a hangját, a szeme pillantását, a keze írását. De megtörténik, hogy az ember már nem találja saját magát ebben a zűrzavarban, és ez bizony szomorú. E pillanatban olyasmit érzek, mint az az ember, aki elvesztette az árnyékát."

Mit csinálsz, ha van egy tolvajod, akit úgy tűnik, nem tudsz kézre keríteni, bármennyire is előrébb jársz minden nyomozónál? Abszolút semmit. Noha a tolvaj nem imádkozik a szegényekért, és inkább a gazdagokat és a hatalmasokat veszi célba, majd spontán módon osztja meg zsákmányát a kevésbé szerencsésekkel, amelyek történetesen a megfelelő helyen vannak a megfelelő pillanatban. 

Maurice Leblanc francia író 1905-ben publikálta először Arsène Lupin történeteit, és gyorsan hírnevet is szerzett a legsármosabb kitalált úri tolvajjal az olvasók körében.
Arsène Lupin, az úri betörő az első novellagyűjtemény, amelyben az álruhamester szerepel. Eredetileg a Je sais tout magazinban sorozatosan publikálták ezeket a történeteket, mostanra azonban kötetekben gyűjtik össze, amely által olyan elképesztő kalandokban lehet részünk, amelyek lebilincselően bonyolultnak tűnő - és mindeközben egyszerű - összeesküvésekké válnak, néhány visszatérő karakterrel. 

" - És nem jutott eszébe, hogy némi sajnálatot érezzen ez iránt a két szerencsétlen iránt? 
- Hogy én? - kiáltott fel ingerülten.
Heves ellenkezése meglepett. Talán az elevenébe találtam?
- Természetesen - folytattam. - Maga nélkül szembenézhettek volna a veszéllyel... vagy legalábbis tele zsebekkel távozhattak volna. 
- Úgy gondolja, hogy furdal a lelkiismeret? 
- Bizony ám!
Erősen az asztalra csapott. 
- Szóval maga szerint lelkifurdalást kellene éreznem? 
- Mindegy hogy hívjuk, megbánás vagy sajnálat, egyszóval valamilyen érzelem...
- Valamilyen érzelem, ezek iránt az emberek iránt...
- Akiktől egy vagyont lopott el.
- Milyen vagyont?
- Hát...az a két-három részvénycsomag?
- Két-három részvénycsomag! Több tucat csomagot loptam el, nem? Az örökségük egy részét! Ez a hibám? Ez a bűnöm? De teringettét barátom, nem jött rá, hogy a részvények hamisok voltak? Érti? HAMISAK VOLTAK!

Az úri betörőben egy olyan személy meséli el nekünk főhősünk pár bűntettét, akit Lupin "megajándékozott teljes bizalmával", lehetővé téve, hogy "kalandjainak alázatos, hűséges és hálás krónikása" legyen. Az ő elbeszélésével olvashatjuk a csirkefogó hihetetlen készségeit, vakmerő tetteit és pimasz modorát. A legnagyobb rejtély azonban továbbra is az, hogy miért is szurkol ezen gazember sikerének (és ezzel minket is erre sarkall, mégha észre se vesszük).

Az első kötetben található kilenc novellával, beleértve Herlock Sholmes bemutatását az utolsó történetben, ez a kötet lényegében átfogó képet ad az olvasóknak Arsène Lupin néhány legnagyobb lopásáról és szökéséről. Emellett bemutatja az olvasóknak a humorérzékét és a karizmatikus módszereit. A kötet mindegyik története nem feltétlenül fed le teljesen Lupin minegyik felvett személyiségét,  csakúgy, mint ahogy Robin Hood módszereit kissé beárnyékolta a próza és a rejtély önmagában, de mégis egy kis átfogó képet ad arról, hogy ki Arsène Lupin és mit várhatunk tőle. Karakterének legérdekesebb eleme, hogy hírneve hogyan játszik szerepet a karrierjében, valamint a média figyelemfelkeltése a kizsákmányolása iránt. Nagy dicséretet illeti Maurice Leblanc írásmódját, amely nemcsak elegáns, hanem tömör és kivételes a humor és a melodráma ötvözésében.

"- Valami Lupint szimatolok - mondta a vizsgálóbírónak.

- Ugyan - vetette ellene emez-, maga mindenhol Lupint látja.

- Azért látom mindenhol, mert mindenhol ott van. "

Arsène Lupin gyakran emlegetik elismerten a modern francia Robin Hood néven. Hihetetlen személyisége az, ami elsőként feltűnik, és jó hírneve gyakran megelőzi őt. Az emberen felüli képességeknek tűnő leglehetetlenebb bűncselekményeket éri el, de mindig van olyan célja, amely indokolja cselekedeteit, és könnyen bolonddá teszi azt, aki az útjába merészkedik.

Azoknak, akik szeretik a kalandos és rejtélyekkel teli novellákat, tökéles kikapcsolódás. Sajnos az én viszonyom a novellákkal elég hadilábon áll, és talán ezért is volt bennem némi hiányérzet. Valójában a történetek hossza megnehezítette a karakterek vagy a bűncselekmény összetettségének felmérését, de legalább élvezetessé tette a gyors "fogyasztást." Ez ellenére úgy gondolom, hogy a kötet rövidsége tökéletes ellentétben áll a belső tartalommal. Megannyi brilliáns pillanatot gyűjt össze, miközben teljesen elfeledkezünk magunkról és a külvilágról.
Bátran ajánlom, még akkor is, ha - úgy mint én - leginkább nemet mondasz egy novelláskötetre, mert bizony ez a drága Úri Betörő az újdonság varázsával kápráztat el.