Moskát Anita - Irha és bőr

"Az egyetlen mód, hogy legyőzzük a félelmet, a megismerés."

Mint ahogy a cím is sugallja, az irha az állatokat, a bőr az embereket takaró szövetet sejteti.  Már itt egy olyan jelzésértékű képet fedezhetünk fel, amely tudatosan közli: a legfőbb szerep az állatoké, valamint az állat - ember kapcsolaté. Hazánkban egyedülálló és még sosem olvasott témaként olyan valóságra épített fantasy világot olvashatunk, amelyet könnyűszerrel valóságnak is hihetünk. Ehhez a hitelességhez nem csak az írónő tehetsége, hanem a magyar színterek, szereplők is hozzájárulnak. Történetünkben az állatok a 90-es évek vége felé váratlanul tömegesen elkezdenek bebábozódni és emberszerű alakot, tulajdonságokat felvenni. A teremtés egy hullámot indít el társadalmunkban, amely kapcsán olyan társadalmi és morális kérdésekkel találkozunk, mint a hovatartozás, az identitáskeresés, társadalmi rangok és emberi sztereotípiák, kirekesztés, a hit fontossága, valamint az újtól, ismeretlentől való félelem.

"Álmukban érezték a zöld illatot. Pofájukat tölgyfákhoz dörgölték, amelyek lombkoronáján átsütött a napfény, prizmákká változtatta a leveleket. A hársak titkokat suttogtak, a gyertyánok zörögtek a szélben, a bükkök oltalmazón magasodtak föléjük, mintha azt mondanák: ez az otthonotok, visszavárunk titeket. 
...otthon, otthon, otthon ...
Napokig nem ismételtek más szót a közös gondolatok közt.
Amikor pedig felriadtak a betonfalak közt, szmogot szimatolva, egyszerre sírtak fel mély, búgó hangon mind a kilencen, mint az őzek, amelyek golyót kaptak a combjukba." 

A történet három szereplő tapasztalatait és életét mutatja be: Kirillét, aki egy őzbakból mutálódott, Pilart, aki a teremtés eltőtt bűzös borzként élt, valamint August szemszögét is megismerjük, aki mivoltát éveken át titkolta. Mind a három szereplőre más-más körülmények hatottak, így teljesen más szemszögből ismerjük meg a történetet.  Ez a három szál vezet bennünket egész végig. 
A kormány igyekszik minél nagyobb erővel integrálni és lehetőséget bíztosítani a fajzatok számára, azonban a társadalom nem könnyíti meg a helyzetüket. Előítéletekkel és félelemmel telve kísérik a teremtés folyamatát, és hiába igyekeznek néhányan esélyt nyerni nekik, egyetlen fajzat ballépése is képes megingatni az addig elvetett bizalmat. August keményen küzd, hogy a közelgő népszavazáson a fajzatok is emberi jogokat kaphassanak Magyarországon, és ebben Pilar az eszköze. Kirill, aki szabadúszó bloggerként különböző fajzatok történetét osztja meg, ő maga is belekeveredik a poitikai játszmába: ő az, aki Pilart megtalálja, miután kidobta a gyámja, valamint egy ravaszabb erő is próbálja a befolyása alá vonni. A kormány úgynevezett gettóba tömöríti azokat, akiknek nincs gyámjuk (gazdájuk), ahol az erőszak és a feszültség napról napra egyre nagyobb alakot ölt. 

"Személyi szám, adószám, vagy egészségbiztosítási adatok nélkül csak testek voltak. Nem látszott a Facebook-profiljuk, az ismerőseik száma, a családi állapotuk, a hírfolyamban megosztott macskás videók vagy a szülinapi köszöntések. Sehol az érettségi bizonyítványuk, az anyjuk neve. Nincs születési idejük, nincs telefonszámuk, se priuszuk, foglalkozásuk vagy lakóhelyük. Csak bőr és haj és fanszőr. Ha ruhát viselnek, az talán segített volna. Magassarkúban vagy öltönybe bújva a civilizáció látszatát kelthették volna, de csupaszon, ahogy egy fajzat bújik ki a karamellából, és ahogy az ember születik magzatmázasan, nem különböztek."

De mégis mi az, ami meghatározza azokat a normákat amelyek szerint élünk? Mitől és miért ér többet a másik ember? Melyek azok a személyiségjegyek, amelyek már tanultak, azaz tudatosak és melykek az ösztönök, amik természetünkből adódnak? A tolerancia valóban ott van mindannyiunkban, vagy csak egy álca, emelyet félünk levetni, mert a többség megbotránkoztatónak tartaná? Ezekre a kérdésekre keresi, és adja meg a választ a könyv. 

"Mondják, hogy a fantasy egy eszképista műfaj, amely arra való, hogy minél inkább eltávolodjunk a valóságtól, de én azokat a fantasyket szeretem elsősorban, amelyek a valóságról szólnak, csak egy teljesen más perspektívából. " vallja az írónő a hvg.hu-nak adott interjújában. Ez rendkívül érződik a regényen, és megadják a történetnek azt a lendületet, amelyből nem tudunk kiszakadni. A lelki folyamatok, amelyek a mű sajátosságát adják a legalapvetőbb emberi érzések: szeretve, elfogadva, megbecsülve lenni, harmóniában élni önmagunkkal és a világgal, valamint a hitünk létezésének kérdése.

Teljesen aktuális mai társadalmunkat tekintve, főleg hazánkban, hogy az emberek nagy százaléka leginkább ragaszkodik a megszokott életéhez, lehet az boldogtalan vagy sanyarú, mondván: nekem ez jutott. Az ismeretlentől való félelem korlátok közzé szorítja az elméket és cselekedetek helyett a sorson való töprengés és az élet megkeseredett mivoltán való "rácsodálkozás" marad csak. Mint a regényben, úgy a való életben is ez szüli az irigykedést, lenézést. Nem merném kijelenteni, hogyha ez a valóban megtörténne, másképp lenne. Sajnos a világunk hiába az elfogadás és a korlátok leépítése felé tart, mégis van az a mértékű emberi gyűlölet, amely egyszerűen nem tudja kiállni ezt a próbát. 

"... Mert azt mondom, senki sem tagadhatja meg a gyökereit. Az apám tisztességes üzletember volt, a nagyapám egy váltás ruhával disszidált az országba. De ezeknek az ősei egy erdőben vadásztak, prédák torkát tépték szét. Maga szerint ez csak úgy elmúlik? .... Maga szerint a fajtája valaha is el tudja játszani, hogy ember? Talicskával tolhatom a gettóba a pénzt, akkor is csak rühös kutyák maradnak, akik előbb-utóbb megmarják a gazdájukat." 

A könyv mondanivalója nem elhanyagolható: nincs jó vagy rossz, nem minden fekete - fehér. Nincs tökéletes karakter, mindegyiknek emberszerű és olyan jellemvonásai vannak, amelyeket bármelyikünk át tud érezni. Olyan társadalomkritika ez, amely mai napig tabuként van a köztudatban: a megkülönböztetés, állatkínzás és hovatartozás témaköre.
Ajánlom Neked ezt a könyvet, ha szeretnél kiszakadni a tipikus fantasy megszokott mókuskerekéből, mert ez a legrealistább fantasy könyv, amit valaha olvastam. Számomra nehezen indult, majd rájöttem, hogy ehhez egy olyan különleges hangulat kell, amely nincs mindig jelen az ember hétköznapjaiban. Volt, hogy napokra félretettem, és egy-két fejezetnél többet nem tudtam egyszerre elolvasni. Csak hagytam, hogy a történet csordogáljon, ott éljen az elmémben. Elgondolkoztat és mélyen magában tart. Biztosan garantálhatom: sose fogod elfelejteni.