Palotás Petra - Kötéltánc

"Hiába próbáljuk felvértezni magunkat, vannak olyan helyzetek, amelyekre nem lehet felkészülni, és vannak olyan érzelmek, amelyek váratlanul, kopogtatás nélkül törnek ránk."

Már a címből és a borítóból is sejthetjük a történet fő témáját. Egy olyan családról szól, akik a Német Demokratikus Köztársaság szürke hétköznapjaiban egy cirkuszt üzemeltetnek. A cirkuszt Simone Goldbach hatvanas évei felé közelítő családanya vezeti, mellette férje, Arthur az igazgatói szerepet tölti be. Fellépőik között pedig a gyermekeik is megtalálhatóak; az ikerpár Anika és Sophie, nővérük Izabel,  a legidősebb és egyben egyetlen fiú: Matthias. Szokásos idényüket egy váratlan lehetőség zavarja meg, amikor reményt keltve a szocializmus börtönéből szabadulni vágyó család egy Monte Carloban megrendezésre kerülő cirkuszfesztiválra szeretne jelentkezni. Az út viszont olyan akadályokat hoz Simone és családja elé, amivel nem számoltak. A múlt sötét árnyéka újra megnő, és az amúgy se könnyű út titokkal és fájdalommal van teli. 

"Hiszen nem csipán azért kerültek reménytelen helyzetbe, mert a kínálat, a látvány és a koriózum területén nehéz volt felvenni a versenyt a monumentális, központilag irányított állami cirkusszal, hanem mert a szocializmusban megtűrt magánvállalkozásokra a politikusok sem néztek jó szemmel. Ráadásul a kor szellemisége is komoly ellenfélnek bizonyult. A művelt, haladó szocialista ember szórakozását színházban, operában látták, nem a cirkuszi sátrak vattacukortól ragacsos padjain."

A történet kezdetén Simone legidősebb lányával, Izabelel ismerkedünk meg. Ő mutatja be a családját, majd egyre tágabb képet kapunk a jellemükről. Édesanyja, Simone vasakarattal irányítja a társulatot, csak a tökéletességet tudja elfogadni. "Szorgalom, alázat, pontosság és fegyelmezettség: a négy alappillér. Mindig ezt hajtogatta, és ő is eszerint élt." Két ikertestvére, Anika és Sophhie szinte tökéletesen ugyanúgy néznek ki. "Két fehér bőrű, vörös hajú tinédzserlány", és bár alacsonyak és törékenynek tűnnek, rendkívüli izomzattal rendelkeznek. Elválaszthatatlanok, és a látszólagos különbség ellenére igencsak különböznek. Anika a béketűrő és csendesebb oldal, míg Sophie mindent elkövet, hogy nővére, Izabel orra alá borsot törjön. Leginkább a társulat egyik tagjával, Valentinnal kapcsolatban. Az orosz származású fiatalember bűvészként éli mindennapjait a családdal. Ambiciózus és mélyzöld szemére, valamint éles eszére hamar felfigyelnek a nők. Simone férje, Arthur a cirkusz igazgatója. Csak a komoly dolgokba szól bele, a hétköznapokban a felesége az, aki irányít. Legidősebb fiúk, Matthias csak úgy mint Arthur, az állatok szerelmese. Kreol bőre és sötétbarna haja egyedülálló a családban, csak úgy mint az ikrek vörös hajzuhataga és Izabel sápadt szőke tincsei. A történet fontos szereplői még Simone szülei, akiket a visszaemlékezéseiben ismerünk meg. Johanna és Jakob Goldbach kényelmesen éltek a második világháború előszeléig. Az akkor kislány Simone nagyon sok hányattatáson megy keresztül, és zsidó édesapját el is veszíti. Ezeknek a visszaemlékezések a célját  a könyv végére megdöbbenve ismerjük fel. Megismerjük még Izabel barátnőjét, Emilyt, és a jóképű fiatal fogorvost: Christophert. Izabel szép szépen lassan szeret bele. Emily és Christopher is komoly csalódást okoz Izabelnek, akinek amúgy se könnyű az élete. Vágyik nagymamája, Johanna otthonának állandó melegére, mégse hagyná cserben a családját. Keskeny kötélen táncol nem csak az előadások alkalmával, hanem a való életben is. 

"- Tudod, Hanama, néha kedvem lenne napokon át csak olvasni - sóhajtott néhány oldal után. - Emlékszem, régen azon versenyeztünk Emilyvel, hogy ki tud több könyvet kipipálni egy hétvége alatt.
- A könyvek nagyon fontos részei az életünknek, az olvasó ember sosem magányos, a könyv gazdagabbá tesz, megnevettet, vagy éppen megvigasztal. De azért nem minden ám, hogy mit olvasunk - somolygott."

Arthur álma megvalósulni látszik, ám Simone egy olyan régi árnnyal találja szembe magát, amire egyáltalán nem számított. Végül sikerül elindulniuk Monacoba, viszont a kormányhivatalnoknak van egy kikötése. Előtte ne kell, hogy térjenek Magyarországra, egy Balaton melletti községbe. A család vonakodva, de eleget tesz a kérésnek, és elindulnak Drezdából Magyarország felé. Balatonlellén viszont váratlan fordulatok érik egymást. Megjelenik Johanna, aki a családja látogatása mellett egy kis üdülésre vágyott, valamint Christopher is, aki Izabelt próbálja kibékíteni egy nagyon csúnya összeveszésből. Simone mindent megtesz, hogy eltávolítsa a fiút lánya mellől. Aljas és gonosz tettében kisebbik lánya, Sophie a társa. Közben Matthias szerelembe esik egy lánnyal, ami aztán el is hozza számukra a katasztrófát. 

Az összetett családregényben az a szép, hogy mindannyian megtaláljuk a magunk számára megfelelő karaktert, akivel a leginkább azonosulni tudunk. A karakterek hitelessége nem csak ezt bizonyítja, hanem, hogy erős érzelmeket váltanak ki belőlünk cselekedeteik. Legszívesebben megvigasztalnánk, együtt örülnénk és sírnánk a Circus Monte Carlo tagjaival.  

"A cirkuszba azért jönnek az emberek, hogy néhány órára kiszakadjanak a szürke életükből, a monoton hétköznapokból. Színt akarnak csillogást - már a plakátokon is. Így tudják gondolatban odarepíteni magukat, így vetődik el bennük a vágyakozás magja, amely egy kis szerencsével majd arra sarkallja őket, hogy megvegyék a jegyet."

Annyira nem is idegen ez az érzés, hiszen ugyanígy vagyunk a könyvekkel is, nemde? Mi is arra vágyunk, hogy kiszakadjunk a hétköznapok unalmas és néha elborzasztó körülményeitől. Fellélegezzünk, és vígaszt vagy kikapcsolódást találjunk pár órácskára. A könyvben lezajló lelki folyamatok rendkívül ismerősek lehetnek sokak számára, amelyekből nem csak erőt, de bizonyosságot is meríthetünk. A könyv legnagyobb értéke a családi összetartás akarata. Igaz néha a túlzott szeretetünkkel - akár akarva, akár akaratlanul - megbántjuk a hozzánk legközelebb állókat, még is nagyon jól tudjuk, hogy bármikor, bármilyen körülmény között csak ők azok, akikre számíthatunk.