"Ebben a világban a sötét dolgok is Kiválasztottak.
Ez nem a becsületrend.
Inkább olyan villogó nyíl, amire rá van írva, hogy "Ölj meg!""

Veroica Roth egykötetes fantasy regénye 2020 áprilisában jelent meg az amerikai piacon, és immár a GABO Kiadó jóvoltából nálunk is kapható.

"A mágia nem egy fegyver volt, de még csak nem is az energia amorális forrása - hanem egy fertőzés. Akármi is volt, az emberek meghaltak, a vidékek elrothadtak, és a dolgok rendje néha helyrehozhatatlanul megzavarodott." 

"A mágiát ismerni egyet jelent önmagunk ismeretével, gondolta Sloane. Ha az ember őszinte magával, jobban meg tudja jósolni, mire képes a mágia. Csakhogy miként ismerhetné meg bárki így önmagát? Sloane már majdnem harminc éve élt ebben a testben, és az idő felében még mindig nem értette, hogyan működik. Sőt, nemhogy oszlott volna a homály, de egyre rejtélyesebb lett." 

A világ hiába lépett tovább, és hagyta maga mögött a Sötét Nagyúr tetteit, az öt kiválasztottnak ez nem megy olyan könnyen. Bár a legtöbben megtalálták a módját, hogy kamatoztassák hírnevüket, és ezáltal valamiképp rálépjenek a gyógyulás útjára, ez számukra egyáltalán nem egy fáklyás menet. 

"- Hol van Matt? - kérdezte Ines.
- A királyi alattvalóival - felelte Esther.
Sloane hátranézett. Matt még mindig a kamaszlánnyal beszélgetett, és homlokráncolva bólogatott valamire, amit a másik mondott."

Matt a jótékonykodás és a rivaldafény híve, habár elég arrogánsnak tűnt nekem és nem is volt szimpatikus. Esther egy divatikon és tele van élettel. Ines idegesebb, kissé paranoiás, jól kamatoztatja grafikai készségeit, de nincsennek kiemelkedő tulajdonságai. Albie nemzetközi modell, és ő az egyetlen, aki tartós testi sérüléseket szenvedett a Sötét Nagyúr által. Mély fájdalmai tették számomra igazán szerethetővé őt.

"- Belefáradtam abba, hogy különleges vagyok - mondta Albie reszketeg nevetéssel. - Elegem van abból, hogy a legrosszabb dolog miatt ünnepelnek, ami történt velem."

Sloane  erősen antiszociális és szenvedéseit mélyre temeti önmagában. A magánéletet részesíti előnyben, de hiába igyekszik,  számára ez szinte lehetetlen. Főleg úgy, hogy szerelme Matt, a kiválasztottak vezetője, aki imád szerepelni. Kiszámíthatatlan viselkedése és dühkitörési rohamai az elfojtott érzelmeinek a kavalkádjaként tör fel. Nagyon elégedetlen mindennel - főleg önmagával. Nem akar hős lenni. Már nem akar tovább harcolni és nem akar több halált. Albien kívül senki se érti meg őt igazán, még Matt sem. A társadalom és a végzete  megköveteli, hogy játékban maradjon. Nincs semmilyen célja, se vágya, csak azt akarja, hogy a világ békén hagyja. A normális élet azonban nem szerepel a kiválasztottak kártyáiban. Lassan ezt ő is kezdi felismerni. Kilép az elvárások hálójából, önmagát adja és a saját ösztöneire hallgat. Sötét és fájdalmakkal teli gondolatai ellenére bátor és vakmerő cselekedetei bebizonyítják, hogy mennyire vagány és kemény karakter.   

"Egy napon Sloane-nak találnia kell egy olyan munkát, ahol nem számít, kicsoda - amihez nem kell sem képesítés, sem tapasztalat -, különben neki is darabonként ki kell árusítania magát, mint a többieknek. Nem hibáztatta őket ezért - legalábbis nem nagyon -, de úgy érezte, szívesebben élne az anyja garázsában, mint hogy feláldozza azt a kevéske magánéletet, amit sikerült kiharcolnia magának a saját hírnevével."

"Tudod, amint betöltöd a harmincat, ez az egész főiskolás életérzés kevésbé lesz bájos, és inkább ijesztővé válik - jegyezte meg Sloane.
- Hogy érted, hogy főiskolásat? Csak nem Frodóra célzol?
- Az óriás babzsákfotelre gondolsz, amit Zsákos Frodónak neveztél el? Pontosan arra célzok, igen.
- Csak azért, mert te nem vagy hajlandó élvezni az életedet, nem jelenti azt, hogy mi sem élvezhetjük - mondta Ines."

"...ahhoz, hogy valami mágiának minősüljön, lehetetlen vágynak kell lennie." 

Jó olvasást a könyvhöz! Ha elolvastad, írd meg véleményed itt kommentben, vagy akár az Insta oldalamon :)