"Mindannyiunk életében vannak döntő pillanatok, amelyekben egy bizonyos utat választva olyan jövőben találjuk magunkat, amelybe egyéb úton nem kerültünk volna."

"Néha addig kell kimondani, ami a szíveden ül, amíg teheted, mert talán nem lesz rá később esélyed."

"Ebben a világban a sötét dolgok is Kiválasztottak.
Ez nem a becsületrend.
Inkább olyan villogó nyíl, amire rá van írva, hogy "Ölj meg!""

"Alig létezik olyan nép, mely ennyire egységesen követné vallását, és ilyen természetességgel élne annak szabályai szerint. Emiatt mindig is nagyon irigyeltem a tibetieket, mert bár Ázsiában megismertem a meditációhoz vezető utat, a végső kérdésekre sohasem találtam meg a választ. De ebben az országban megtanultam nyugalommal szemlélni a világ...

"Soha ne bízz másban, csak aki a bőröd alatt lakik!"

"Én vagyok az igazi királyné, és a pápa Krisztus igazi örököse!...Soha nem fogom elhagyni a királyné címet, hanem halálomig megtartom. A király felesége, nem az alattvalója vagyok, és ezért rám nem vonatkoznak a parlamentjének törvényei...
Királyné vagyok, és királynéként fogok meghalni!"

"Igaz, hogy remek dolog, ha az ember Baudru vagy akárki más, ha úgy tudja cserélni a személyiségét, mint más az ingét, és ha megválogathatja a hangját, a szeme pillantását, a keze írását. De megtörténik, hogy az ember már nem találja saját magát ebben a zűrzavarban, és ez bizony szomorú. E pillanatban olyasmit érzek, mint az az ember, aki...

"...könnyű az embereket nevezni gonosznak a döntéseik helyett, mert ezzel csak igazoljuk a gonosz döntéseiket, hiszen ezzel mintegy meggyőzik magukat arról, hogy semmi baj, mert a szívük mélyén még mindig ugyanazok a jó emberek."

"Mert az illúziók csak arra jók, hogy megszépítsék a valóságot; ha szertefoszlanak, nem marad más, egyedül az igazság."

"- Mit érez? - kérdezte Benedict.
- Mindent - felelte Sophie nevetve.
- Mit hall?
- A zenét. - Szeme tágra nyílt az izgalomtól. - Hallom... a zenét úgy, ahogy még soha nem hallottam.
A férfi keze szorosabban simult a derekára, a köztük lévő távolság jelentősen csökkent.
- Mit lát?
Sophie megbotlott, de nem vette le a tekintetét a férfiról. ...

"A szerelem arról szól, hogy találunk magunknak valaki, aki beteljesíti szívünket, aki jobb emberré tesz, mint amilyennek valaha álmodtuk magunkat. Arról szól, hogy az ember belenéz a házastársa szemébe, és tudja, hogy ő a legjobb ember, akit valaha ismert."

"Nekem nincs és nem is lesz szükségem szerető családra, meg az effajta nyálas dolgokra. Csak magamra számíthattam ebben a világban. Erre jöttem rá talán a leghamarabb. Minden más körülöttem múlandó. A szeretetből amúgy sem lehet megélni."

"- Mielőtt veled találkoztam, csak félig éltem.
- És most? - súgta.
- És most? - visszhangozta Simon. - A "most" hirtelen boldogságot és örömet jelent, és feleséget, akit imádok. De tudod mit?
Daphne csak ingatta a fejét, túlságosan meghatódott volt ahhoz, hogy meg tudjon szólalni.
Simon lehajolt és megcsókolta.
- A "most" nem is...

" - Go-szaeng - jelentette ki Jangdzsin. - A nő jussa a szenvedés.
- Igen, go-szaeng - bólintott Kiunghí, megismételve a szenvedés szót.
Szundzsa egész életében ezt hallotta más nőktől, hogy szenvedésre teremttettek - szenvednek lányként, szenvednek feleségként, szenvednek anyaként, és szenvedések között halnak meg. Go-szaeng - a szótól is...

"- Talán elrejtőzhetsz az ellenségeid elől, ha cserbenhagyod a barátaidat.
Dühösen belerúgtam néhány kőbe.
- A fenébe is! Ez aljasság!
- Az igazság általában az."

" Olyan sok minden felett nincs hatalmunk - mások büszkeségét és ármánykodását, a betegséget, a halált nem tudjuk befolyásolni. Hát nem kellene megragadnunk a boldogságot, amikor az megadatik?"

"Vajon tényleg megéri, csodás dolgokat megvonni magunktól, pusztán azért, hogy a nap minden percét biztonságban tölthessük?"

"...hálás vagyok ezért a gyötrelemért, mert arra a következtetésre jutok, hogy a fájdalom megváltoztat és olyan erőssé tehet, hogy a végén már nincs is szükségünk a hitre.
Csak önnmagunkra van szükségünk.
Ezért erősnek kell lenni és nem hagyni, hogy a fájdalom bármire rávegyen vagy bármitől visszatartson..."

"Az országnak igazi király kell, nem egy olyan léha, nemtörődöm kurafi, akinek eddig mutattam magamat. Békét karok, a törvény tiszteletét, a hatalmaskodók letörését! Virágzó és erős országot teremtek, olyat, amelyet apám is szeretett volna, és ehhez első lépésként önmagamat kell megváltoztatnom.
Döntöttem, végre felvállalom a sorsomat!"

"Ott voltam huszonöt éves, és se férjem, se gyerekem nem volt. Már vénlánynak számítottam. Sokan ácsingóztak ugyan az ajtóm előtt virággal, amit totálisan elrontottak, mert egy antik tőr jobban lázba hozott volna, mint egy csokor virág. "

"- Tess, én... Nem tudom, mit csinálok. Te csókoltál meg először, nem emlékszel?
- Igen... Részeg voltam, nem emlékszel? Tegnap viszont te csókoltál meg először.
- Igen... És te nem állítottál meg. - Hardin egy kis szünet után hozzáteszi:
- Kimerítő lehet.
Micsoda?
- Mi lehet kimerítő?
- Úgy tenni, mintha nem akarnál, amikor mindketten...

"Most választhatok: vagy a kezembe veszem az irányítást, és harcolok azért, ami az enyém, és az emberekért, akiket rám bízott a gondviselés, és akiknek végre elhozhatom a szabadságot... Vagy megfutamodom és elrejtőzöm az oltalmad alatt, akár egy menekülő, riadt egér... Nos, én az előbbit választom. Mert ez a dolgom. Ezt kell tennem."

"- Búcsú nélkül nincs vége! Ezt te is tudod! Mindig ott fog lógni a levegőben könyörögve a folytatásért, vagy az újrakezdésért."

"Hiába próbáljuk felvértezni magunkat, vannak olyan helyzetek, amelyekre nem lehet felkészülni, és vannak olyan érzelmek, amelyek váratlanul, kopogtatás nélkül törnek ránk."

"Olyan komoly volt az ő vonzalmuk, amilyen csak abból támadhat (ha támad egyáltalán), amikor két együvé vetett ember előbb egymás érdesebbik oldalát ismeri meg, s a legjobbat csak később, és a románcuk a kemény, prózai valóság rései közül sarjad ki."

"Néha egyszer csak váratlanul feltűnik valaki melletted, és onnantól nem érted, hogy élhettél eddig nélküle."

""Az alkohol egy börtön. A rácsok fájdalomból, kétségekből és gyűlöletből vannak, a cellákba pedig mi zártuk saját magunkat. A társaság néha jó, néha kevésbé, mégis mindenki csak egyvalamit akar: szabadulni végre. De ez nem olyan egyszerű. Hiszen a józansággal felelősség is jár. Szembe kell nézni mindennel, amit tettünk.
És a bűntudat gyilkos..."